Ismét tanítani kezdett Jézus a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt.  Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben:  "Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,  és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták.  Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben;  amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.  Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést.  A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is."  Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!"  Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról.  Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak."  Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit?  A magvető az igét veti. 15 Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét.  Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják,  de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak.  Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét,  de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz."

Mk 4,1-20.

A LEGNAGYOBB ELBESZÉLŐ

Jézus ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. Sokat tanította őket példázatokban.

(Mk 4,1-2)

Egy barátommal nemrég ellátogattunk Tennessee-be a Nemzeti Mesemondó Fesztiválra. Az Appalache-hegységben rejtőzködő kisváros évenként több ezer embert lát vendégül. A mesélők éppoly egyediek, mint a történeteik. Az érdeklődésnek egy közös szála hozott minket össze egy csoportba ugyanazzal a vággyal, hogy élvezzünk valami nagyon egyszerűt és szépet, erőteljest és megindítót, amikor valaki elmond egy történetet. 

Jézus jutott eszembe, a legnagyobb elbeszélő. Eltűnődtem, hogy milyen lett volna előtte ülni és hallgatni magát a Mestert, ahogy az élet útjaira tanít. Milyen érzés lett volna szemébe nézni annak, aki a lelkem mélyére lát? Milyen lett volna hallani hangját, s érezni, hogy a szeretete betölti a szívemet? 

Mindannyian arra hívattunk el, hogy elmondjuk a történetet. "Menjetek el és hirdessétek" a feltámadt Megváltót. Beszélnünk kell a mi megváltásunkért végzett áldozatáról és szeretetéről. "Menjetek el és hirdessétek" (Mk 16,15).

Imádság: : Mesterünk, segíts elmondani minden idők legnagyszerűbb történetét. Add nekünk a szavakat és a szeretetet, hogy megérinthessünk a szíveket és megváltoztassuk a világot. Ámen.

Menj, és mondd el a világnak Isten történetét! 

Brenda Whitten (Tennessee, USA)