„Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!”
(Apostolok cselekedetei 3. fejezet, 6. vers)
Pünkösd után a tanítványok igehirdetését különböző csodás jelenségek követték; nyelveken szólás, gyógyulás, csodás börtönből való szabadulás, halottak feltámadása…
Mi volt a titkuk? Néhányan úgy vélték, hogy Mesterük nevének lehet varázsereje, és ha ezt sokszor emlegetik, akkor ők is csodákat tehetnek. Ilyenek voltak Skéva főpap fiai, akik azt mondták a gonosz lelkektől megszállottaknak: „Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál.”
Csakhogy a gonosz lélek visszakérdezett: „A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok?”, majd megtépte őket. (Apcsel.19:13-15)
Miért nem működött náluk az, ami Péteréknél? És miért nem működik nálunk?
A kulcs; a Név tulajdonosával való kapcsolat hiányában és a jogtalan névhasználatban keresendő.
„Isten nevét hiába fel ne vedd!” – olvassuk a Tízparancsolatban. Ami nemcsak az Isten nevének mechanikus emlegetését – ’jajj, Istenem’ és hasonlók-, hanem az Isten nevével való mindenféle visszaélést tiltja.
Így, komolyan el kell gondolkodni azon, hogy nemcsak régen a sötét középkorban mások, hanem én is sokszor saját akaratomat próbálom ’Jézus nevében’ kierőszakolni, véghez vinni, és/vagy tetteimet Rá hivatkozva igazolni.
És jogtalan névhasználatot követek el akkor is, mikor kereszténynek, krisztusinak vallom magam, de az embertársaimhoz, a környezethez, a munkához, az önmagamhoz való viszonyom teljesen mást mutat.
Az Ige ugyanakkor arról is szól, hogy az erő nem a kimondott névben, hanem Jézus személyében van. A vele való szoros kapcsolat és az abból fakadó áldások pedig nemcsak néhány kiváltságos személy privilégiuma, hanem az enyém is.
Ezért jöjj te is ma Hozzá! Tanuljunk együtt a végtelen szeretet forrásától! És kérjük a Szentlelket, hogy tegyen késszé ott és úgy továbbadni a tanultakat, ahol és ahogy Ő akarja!
Kapcsolódó hírek:
Ideje van...
Ne menekülj!
Elismerő szavak
Új ember