Ekkor Nebukadneccar haragra gerjedve megparancsolta, hogy vezessék elő Sadrakot, Mésakot és Abédnegót. Oda is vezették ezeket a férfiakat a király elé.  Nebukadneccar ezt kérdezte tőlük: Sadrak, Mésak és Abédnegó! Igaz-e, hogy ti nem tisztelitek isteneimet és nem hódoltok az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattam?  Készek vagytok-e most, ha meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, leborulni és hódolni a szobor előtt, amelyet csináltattam? Mert ha nem hódoltok, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket?  Sadrak, Mésak és Abédnegó így válaszolt a királynak: Ó Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk.  Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király!  De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!  Ekkor Nebukadneccart úgy elöntötte a harag Sadrak, Mésak és Abédnegó miatt, hogy még az arca is eltorzult. Meghagyta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, mint ahogyan be szokták fűteni.  Azután megparancsolta hadserege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mésakot és Abédnegót, és dobják be őket az izzó tüzes kemencébe. Megkötözték tehát ezeket a férfiakat, és úgy, ahogy fel voltak öltözve, nadrágostul, alsóruhástul és süvegestül, bedobták őket az izzó tüzes kemencébe.  Mivel a király szigorú parancsára a kemencét roppantul befűtötték, a lángoló tűz megölte azokat az embereket, akik Sadrakot, Mésakot és Abédnegót odahurcolták. A három férfi, Sadrak, Mésak és Abédnegó pedig megkötözve az izzó tüzes kemencébe esett. Nebukadneccar király azonban megdöbbent, sietve fölkelt, és ezt kérdezte udvari embereitől: Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe? Azok így válaszoltak a királynak: Valóban úgy van, ó király!  Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten.  Ekkor Nebukadneccar király odament az izzó tüzes kemence ajtajához, és így szólt: Sadrak, Mésak és Abédnegó, szolgái a felséges Istennek! Jertek ki, jöjjetek ide! És kijött Sadrak, Mésak és Abédnegó a tűzből.  Az összegyűlt kormányzók, elöljárók, helytartók és a király udvari emberei pedig látták, hogy ezeknek a férfiaknak semmit sem ártott a tűz, a hajuk szála sem perzselődött meg, a ruhájuk sem égett meg, sőt még a füst szaga sem járta át őket.  Nebukadneccar ekkor így szólt: Áldott legyen a Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, mert elküldötte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték, és kockára tették az életüket, de a maguk Istenén kívül nem tiszteltek egy istent sem, és nem hódoltak előttük.  Megparancsolom azért, hogy aki nem tiszteli Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenét, azt vágják darabokra, bármilyen nyelvű népből vagy nemzetből való is, házát pedig tegyék szemétdombbá! Mert nincs más isten, aki így meg tud szabadítani.  Azután a király megerősítette tisztségében Sadrakot, Mésakot és Abédnegót Babilon városában.

Dán 3,13-30.

A NEGYEDIK FÉRFI

Négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek az ábrázata olyan, mint valami istennek fiáé.

(Dán 3,25) - Károli Gáspár fordítása

A tüzes kemencébe vetett három zsidó férfi történetét tanulmányoztuk. Másnap a menyünk telefonált, hogy reggelre hirtelen és teljesen váratlanul meghalt a fiunk. A saját "tüzes kemencénkben" találtuk magunkat, de mi is megtapasztaltuk a negyedik férfiú, Isten Fiának jelenlétét. Urunk Jézusunk velünk volt, mellettünk állt, és megmentett bennünket az összeomlástól. 

Tüzes kemencékben többször volt részem, a 30-as évek porviharai és depressziói között, családom két éves szétszakítottságának sötét napjai alatt a második világháborúban. Minden alkalommal velem volt Isten és megszabadított, ahogyan ezt Krisztus meg is ígérte tanítványainak. "Íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,20) 

Előbb vagy utóbb mindenkinek része lehet a tüzes kemence fájdalmában egy közeli hozzátartozó halálakor, súlyos betegség vagy baleset esetén. Ilyenkor jó, ha valakivel megosztjuk fájdalmunkat. De senki sem nyújthat nagyobb segítséget, mint maga Jézus Krisztus. Meghalljuk bátorítással teli hangját, biztatását, hogy ő mindig velünk marad és megújít bennünket szeretete által. Én is ezt éltem át a tüzes kemencében.

Imádság: : Drága Istenünk, jöjj és állj mellénk életünk tüzes kemencéiben. Ámen

Az Úr mondja: Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. (Ézs 43,2-3) 

Eugene F. Gerlitz (Oregon, USA)

IMÁDKOZZUNK A "TÜZES KEMENCÉBEN" LÉVŐKÉRT!