Naponta számtalan nőt bántalmaznak. Bár a jelenség köztudottan elterjedt, mégis nagyon keveset tudunk róla, de még ennél is kevesebben mernek valódi segítséget kérni. Már régóta kerestem egy átfogó írást a témában, míg megtaláltam Corrie Cutrer cikkét, melyben arra keresi a választ, hogy mit lehet egy ilyen nehéz helyzetben tenni.

Az eltelt húsz évben férje rosszindulatú megjegyzései annyira gyakoriak voltak, hogy Brenda Branson nem ismerete fel, valójában verbális és érzelmi erőszak áldozata. 

„Túl hangosan veszed a levegőt,” mondogatta. „Olyan hülyén mosolyogsz. Szörnyen nézel ki. Nem tudtál volna valami jobbat felvenni?” 

Mivel Brenda a fenti megjegyzések igazságtartalmát illetően bizonytalan volt, csendben maradt. De amikor a férje felkapott egy széket és hozzávágta, akkor már tudta, hogy valamit tennie kell, így megkereste a lelkészt a gyülekezetükben. Sajnos a pásztor nem volt felkészülve a családi erőszak kezelésére, így a tanács mely szerint vesse alá magát a férje tekintélyének csak még jobban megnehezítette az otthoni életét. „A gyülekezetünk nem tudott mit kezdeni a problémánkkal,” mesélte szomorúan. „Csak annyit akartak elérni, hogy a problémámmal ne zaklassam őket.” 

Szerencsére Brenda egy olyan csoport által megkapta a szükséges segítséget, amely más, családi erőszaktól szenvedő nőkből alakult. 1995-ben aztán töbekkel együtt megalapította a Focus Ministry-t, amely egy a családi erőszak áldozatait segítő keresztény szervezetek közül. Emellett gyülekezetek számára folyamatosan előadásokat tart arról, hogy hogyan tudnak segíteni a bántalmazást elszenvedett tagjaik számára. 

Don Stewart ma már nyugdíjas rendőrnyomozó szerint, aki korábban 25 éven keresztül foglalkozott a családon belüli erőszakkal kapcsolatos bűncselekményekkel, a közös életük során minden negyedik keresztény házaspárnak legalább egyszer volt része fizikai bántalmazásban. Ezzel együtt tény az is, hogy az ilyen típusú erőszak okozta sérülések száma a nőknél jóval magasabb, mint az autóbalesetek, rablások és nemi erőszakok együttvéve. Az amerikai nőgyógyászok szövetsége szerint csak az USA-ban 3 és 4 millió között van azoknak a nőknek a száma, akiket vernek az otthonukban. Az amerikai igazságszolgáltatás adatai szerint pedig megközelítőleg 2000 nő válik évről-évre olyan gyilkosság áldozatává, amit a párja követ el. 

„A családon belüli erőszak járványos méreteket öltött,” folytatja Brenda, aki már elvált a férjétől. A probléma nagysága, kombinálva a hatóságok passzivitásával és a gyülekezeti vezetők gyakori ismerethiányával arra sarkallta Don-t, hogy megírja a Refuge (Menedék) című könyvet, amely segíthet az áldozatoknak megérteni otthonukban uralkodó erőszak természetét és kitörni onnan. „Úgy vélem, Donnak egy különleges elhívása van a sérült nőknek való segítségnyújtásra, ugyanakkor riadót is fúj a keresztény világ számára, hogy tegyenek már valamit,” – fejezi be a gondolatot Brenda. 

A Kyria.com készített egy interjút Donnal és Brendával arról, hogy a bántalmazott nők hogyan kaphatnak segítséget, illetve mi, keresztények, hogyan reagálhatunk erre a krízisre: 

Kérlek, mutasd be a családon belüli erőszak különböző fajtáit!

Don: Az érzelmi és a verbális erőszak azokban a bántó megjegyzésekben nyilvánul meg, melyeket az egyik fél arra használ, hogy lerombolja a másik önbecsülését. Mondjuk a férj kijelenti a feleségről, hogy kövér vagy buta. Esetleg leszólja a személyes teljesítményét vagy vacsorakor nekiáll üvöltözni vele, hogy amit főzött, az szörnyű. Vagy éppen azért ordítja le, mert 15 perccel később jött haza a munkából. 

A fizikai erőszak pedig az, amikor egy férfi fizikai sérülést okoz a feleségének, de nem szexuális módon. Ha igen, akkor az már nemi erőszak – amikor a partner erőszakkal van szexuális aktusra kényszerítve. A legtöbb állam mára már elfogadta azt a törvényt, amely az asszonyokat a házasságon belül is védi nemi erőszaktól. De mivel a nők annyira szégyellik, ha ilyesmi történik velük és a félelem is annyira erős bennük, hogy valószínűleg tízszer is meggondolják valaki más bevonását a helyzetükbe. 

Brenda: A nők kapcsolataiban az érzelmi és szóbeli erőszak annyira mindennapossá válhat, hogy fel sem ismerik a folyamatos bántalmazást, aminek ki vannak téve. Nálam is eltartott egy darabig, amíg rájöttem, hogy a férjem támadásai nem az én hibámból fakadtak és amit mondott, az nem is volt igaz. Például korábban mindketten részt vettünk a gyülekezetünk vasárnap iskolájának a szolgálatában. A férjem gyakran megjegyezte, hogy nem törődök eléggé a gyerekkel. Hosszú ideig szenvedtem emiatt, amíg egy nap valaki elmondta nekem, milyen sokat jelent számra az a törődés, amit kifejeztem a gyermeke iránt. Hirtelen megvilágosodott előttem, hogy eddig az identitásom Isten elvárásai helyett a férjemén alapult. 

Milyen előjelek utalhatnak arra, hogy a szavakban megnyilvánuló erőszakból fizikai bántalmazás lesz?

Don: Amikor a férj elkezd olyanokat mondani, hogy „Ha elhagynál engem, akkor megölném magam”vagy „Ha nem csinálod pontosan azt, amit mondok, addig foglak ütni, amíg mozdulni sem bírsz”. Ezek azok a kulcsmondatok, amelyek előrejelzik, hogy a verbális erőszakot hamarosan fizikális erőszak fogja követni. 

Egy másik jel, ha a férfi elkezdi azokat a bútorokat, tárgyakat tönkretenni, melyekhez a feleségét különös érzelmi kapcsolat fűzi. A bántalmazó sohasem fogja összetörni a számára becses díjakat, emléktárgyakat, melyeket kapott, de ilyenkor gyakran összetörik egy-egy porcelán vagy valami a családi örökségből. 

Ha a fenti mondatok egyre gyakoribbá válnak és amikor valami olyasmi hangzik el, hogy: „Ha megpróbálsz elhagyni, megöllek téged és a gyerekeket is” vagy „Felgyújtom a házat”, akkor a férj egy kritikus pszichológiai választóvonalhoz érkezett és már csak nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy elkezdje megtenni azt, amit mond. Amint egy nő az otthonában már nem érzi biztonságban magát, meg kell tennie a szükséges előkészületeket, hogy eltűnjön onnan. Lehet, hogy csak arra az időre kell elmennie, amíg ő és a férje külső segítséggel túljut ezen a krízisen, vagy amíg a férjét letartóztatják és átesik egy kezelésen – de akkor is, ezt a veszélyes élethelyzetet azonnal el kell hagynia. 

Egy erőszakos férj milyen tipikus jellemvonásokkal rendelkezik?

Don: Önérzetesen, túlérzékenyen reagál még a legkonstruktívabb kritikára is és hajlamos nyomást helyezni a nőre, hogy házasságban vagy élettársi kapcsolatban minél előbb kötelezze el magát mellette. Mindenképpen felhívnám az egyedülálló nők figyelmét, hogy ezekre a jelekre figyeljenek. Intő jel lehet még - ideértve bármilyen fizikai kényszerítést is -  a gyerekekkel vagy az állatokkal szembeni durva viselkedés. Emellett minden a múltban történt bántalmazás nagyobb aggodalomra kell adjon okot. 

Hogyan szerezhetünk tudomást arról, ha egy nő erőszaktól szenved?

Don: Az erejével visszaélő mindig megpróbálja az áldozatát elszigetelni. Így ha egy olyan hölgyet látsz, aki el van tiltva a családjától, barátaitól vagy a gyülekezettől, az már egy vörös jelzés. A másik dolog, amit észre kellene venni, ha egy férj folyamatosan monitorozza azt, hogy a felesége éppen hol van. Lehet, hogy naponta tízszer felhívja a munkahelyén és ha nem kap minden esetben kielégítő választ, tudni akarja, hogy hol volt. Vagy ha nem érkezik haza este egy pontosan megadott időpontban, azonnal számonkéri. 

Aztán ha egy nő teljesen elfedi a testét, mindig nadrágot és hosszú ujjú inget visel még akkor is, ha nagyon vonzó adottságai vannak, vagy túl sok sminket használ, az szintén aggodalomra adhat okot. Lehet, hogy éppen egy zúzódás nyomait próbálja elfedni. 

Tehát egy barát kellene legyen az a személy, akinek feltűnik a bántalmazás?

Don: Ez a kapcsolatotoktól függ. Ha barátok vagytok vagy éppen van egy jó alkalmi kapcsolat köztetek, hívd meg egy reggelire vagy egy kávéra és érzékenyen közelíts a témához, miközben kérdéseket teszel fel. „Minden rendben van? Mesélj a magánéletedről. Milyen a kapcsolatod a férjeddel?” Ne ítéld el vagy ne próbáld meg a férjével való kapcsolatából való kilépésre ösztönözni. 

A beszélgetés közben mindenképpen jegyezd meg a következőket is: „Aggódom érted. Ha szeretnél beszélni bármiről, ami fájdalmat okoz neked, itt vagyok, megpróbálok segíteni.” Ha pedig megnyílik, hangsúlyozd ki, hogy nem ő a hibás a férje erőszakos viselkedéséért. Mondd neki: „Nem érdemled meg azt, ami veled történik. Isten elítéli azokat a férfiakat, akik bántalmazzák, kontrolálják vagy megfélemlítik a feleségüket. Ha pedig bármikor úgy döntesz, hogy kilépsz ebből a kapcsolatból, én kész vagyok neked segíteni.” 

Esetleg ezután kezdeményezhetsz egy találkozót hármasban egy pásztorral, szociális munkással, vagy egy ügyvéddel és eldönthetitek, hogy hova lehetne eljutni ebből a nehéz helyzetből. Ha felfedezed, hogy a hölgy bántalmazás áldozata de mégsem hajlandó bármit is ez ellen tenni, meg kell fontolnod a lehetőségét, hogy kihívod a rendőrséget hozzá. Ebben a helyzetben persze nagyon nehéz jól dönteni, mindenképpen imádkozni kell és ismerni kell az adott szituációt is. De lehet, hogy az életét fogod megmenteni. 

Hogyan érthetnénk meg jobban egy ilyen helyzetben lévő nőt?

Don: Légy óvatos és ne légy kritikus azzal, akit folyamatosan bántalmaznak, főleg ha te még nem voltál hasonló helyzetben, te nem tudhatod milyen hihetetlen poklot kell napról-napra túlélnie. Egy nőnek nagyon nehéz kitörni egy ilyen erőszakos családból – gyakran úgy, hogy az erőszakoskodó a kenyérkereső - és joggal fél az anyagi bizonytalanságtól. Az USA-ban a hajléktalan gyermekek és nők közel 50 százaléka a családon belüli erőszak elől menekült el. Aztán egy nő sokkal nagyobb félelmet érezhet a házastársa jövőbeni zaklatása miatt is, ha elmegy és ez megakadályozhatja abban, hogy segítséget kérjen. 

Mit tehet a gyülekezet?

Brenda: A gyülekezeti tagok gyakran annyira félnek a válásról mint lehetséges alternatíváról beszélni, hogy gyakran nem adják meg azt a segítséget, amire a nőnek szüksége van. A családon belüli erőszaknak néha válás a végső eredménye, de én mindig elmondom a gyülekezetvezetőknek, hogy a Focus Ministry nem a válást népszerűsíti – hanem a nők biztonságát. Ezért is nagyon fontos, hogy a vezetők megfelelő tanácsot tudjanak adni az ilyen nehéz helyzetben lévő nőknek. Azok a házassági problémákkal kapcsolatos tanácsadási technikák, melyeket a párterápiákon szokás alkalmazni, a családon belüli erőszak esetében nem működnek. 

Például, amikor segítségért felkerestem a lelkészemet, arra ösztönzött, hogy sokkal jobban fejezzem ki a szerelmem a férjem számára mint eddig, készítsem el a kedvenc ételét, fejezzem ki az együttérzésem ha zaklatott vagy nehéz napja volt. Mind a pásztorok, mind a szenvedő nők hibásan gondolják azt, ha a nő megváltozik, a dolgok jobbra fordulnak. Ez nem igaz. A volt férjemet még a legenyhébb „konfrontáció” is teljesen megőrjítette és a dolgok mindig csak rosszabbra fordultak. 

Don: A gyülekezeti vezetőknek szintén fel kell ismerniük, hogy az erőszakoskodók gyakran manipulálnak. Ismerek a környezetemben egy asszonyt, aki felkereste segítségért a lelkészét, mivel félt a férjétől. A pásztor telefonon felhívta a férjet és megkérte a feleségével együtt, hogy vegyenek részt egy tanácsadáson. Szegény asszony teljesen megrémülve ülte végig a beszélgetést és egy szót sem mert szólni, amíg a férje szépen elsimította az ügyet. Nem sokkal ezután, a nő meghozta a döntést, hogy elhagyja a férjét. Egy éjszaka, amikor azt gondolta, hogy a férje nincs otthon, hazament, hogy magához vegyen még néhányat a dolgai közül. A férje mindezt elrejtőzve figyelte, majd miután előbújt annyira súlyosan összeverte, hogy a koponyája több helyen betört. 

A vezetőknek az 1 Péter 3:1-6 félremagyarázásában szintén felelősségük van, vagy akár ennek visszaszorításában, mivel az erőszakoskodók gyakran ezzel az igeszakasszal védekeznek. Teljességgel hihetetlen, hogy milyen sok keresztény férfi gondolja magáról azt, hogy Isten feljogosította a felesége fegyelmezésére vagy kontrolálására. Ahogy az 1 Péter 3:7 emlékeztet bennünket, semmilyen körülmények között sincs egy embernek sem Istentől adott joga, hogy büntesse vagy félelemben tartsa a feleségét. Emellett azt sem kellene hagyni, hogy egy feleség azt gondolhassa, hogy az alávetettsége és szenvedése által jobb ember válik belőle. Ha megengeded bárkinek, hogy bántalmazzon, az nem Isten dicsőségére van. 

Tudnál mondani néhány lépést, amit megtehetünk, hogy kitörjünk az erőszakos környezetből?

Brenda: Szerezz meg a témával kapcsolatos tanításokat, előadásokat vagy valakit a környezetedből, aki elég képzett a gyülekezetben ahhoz, hogy beszéljen a témáról és népszerűsítse az éberséget és tudatosságot. Nagyon sok gyülekezeti tag nincs tisztában azzal, hogy a keresztények között mennyire gyakori a családon belüli erőszak és semmilyen elképzelése sincs arról, hogy mit is kezdjen a jelenséggel. Emellett kutasd fel, hogy milyen helyi csoportok hozzáférhetőek az ilyen problémáktól szenvedő nők számára és ezzel az információval légy mindig naprakész. 

Don: A gyülekezeteden belül gyűjtsd össze és készíts listát mindazon a lehetőségekről, amelyeket fel tudsz használni, amikor egy bántalmazott nő menekül egy erőszakos élethelyzetből. Lehet, hogy szüksége van egy üres lakásra, pénzre vagy ételre, ruhára, egy autóra vagy egy ügyvédre. Hagyd a nőket szolgálni a nők felé mialatt a férfiak egy bizonyos távolságból másodlagos szerepet töltsenek be. Próbálj meg kapcsolatot létrehozni a környezetedben lévő bántalmazott nőket támogató szervezettel vagy szervezetekkel. Gyakran ezek a munkások arra is hajlandóak, hogy eljöjjenek a gyülekezetbe és hasznos tanácsokat valamint képzést adjanak a gyülekezeti tagoknak arról, hogy hogyan reagáljanak, amikor tudomást szereznek egy családon belüli erőszakkal kapcsolatos esetről. 

A gyülekezet egy nagyszerű intézmény ahhoz, hogy elérje azokat a nőket, akik most még kilátástalanul szenvednek. Én azért imádkozom, hogy ez valóban így is legyen.

Forrás:keresztenycsalad.blog.hu