Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek.

Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.

Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó.

Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.

Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.

Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.

Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni.

Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.

Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?

Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!

Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.

Róm 7,14-25.

A SZOKÁSOK HATALMÁBAN

Nyugtasd meg az én szívemet Krisztusban. (Filem 20)

Miután elhatároztam, hogy Krisztus követője leszek, csalódottan tapasztaltam, hogy sokszor még mindig olyan dolgokat művelek, amelyek egyáltalán nem tartoznak az új élethez. Legnagyobb erőfeszítésem ellenére a régi szokások még mindig erőt vesznek rajtam. Időnként lanyhának érzem magam és elcsüggedek, ahelyett, hogy erős és megújult lennék. 

Így valóban vigasztalást és bátorítást jelentett, mikor rátaláltam, hogy Pál apostol is hasonló nehézségekkel küszködött. Azt írja, hogy az emberi természetünk sokszor elnyomja lelki törekvésünket. Nagyon jól tudom, mire gondol Pál, amikor azt mondja: "Én nyomorult ember!" (Róm 7,24)

Néha úgy érzem, hogy egyáltalán nem jutok előre az Istennel való úton. Küszködésem arra emlékeztet, mintha egy internetes oldalra bejelentkezve, állandóan csak a frissítés gombot nyomogatnám abban a reményben, hogy ezúttal valahová tovább is jutok. 

De ebben a helyzetben is van remény. Pál arról beszél, hogy Jézus megment bennünket. Szívünk felüdül Krisztussal és a többi keresztyénnel való közösségben. Ilyen kapcsolat volt Pál és Filemon között. Ragaszkodva az íráshoz és jó közösséget ápolva a gyülekezetben, elhagyhatjuk régi, rossz szokásainkat és belenőhetünk az új életbe.

Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy bukásaink és gyengeségeink ellenére is szeretsz minket. Add Szentlelked erejét, hogy életünk a beléd vetett bizodalomban növekedhessen. Ámen.

A lelki felüdülés gyógyír a meglankadt lélek számára. 

Ann Sloane (Új-Dél-Wales, Ausztrália)