„Az emberektől való félelem csapdába ejt, de aki az Örökkévalóban bízik, megmenekül.”

Példabeszédek könyve 29:25 (EFO)

„És most vajon mit gondol rólam a másik?” – tesszük fel szorongva a kérdést minden egyes hibás, vagy bizonytalan lépésünk után.

A másik ember rólunk kialakított véleményétől való félelem folytonos stresszben és frusztrációban tart bennünket.

Emberi természetünk mindig visszaigazolást várna tetteinkre, megosztott gondolatainkra, és ha ez elmarad, vagy esetleg negatív formában történik meg, mindjárt értéktelennek érezzük magunkat.

A saját magunkról alkotott kép nagymértékben függ attól, hogy hogyan látjuk magunkat a másik visszajelzéseiben. És sokszor rettegünk belenézni ebbe a szociális tükörbe.

Több megoldást is hallottam már erre a problémára. 

„Ne gondolkozz azon, hogy vajon a többiek mit gondolnak rólad, mert úgysem gondolkodnak rólad sokat!” Hát igen, fontos tudni, hogy nem mi vagyunk a világ közepe, és nem rólunk beszél körülöttünk mindenki. 

Állj egy forgalmas metróállomás, vagy üzletház közepébe, és amilyen hangosan csak tudod, kiabáld el a pontos időt: „FÉL 12 MÚLT HÁROM PERCCEL.” Valószínűleg sok furcsa tekintetet fogsz látni, melyek eleinte frusztrálni fognak. De aztán érdemes elgondolkodni azon, hogy te, mint egy különálló személy, miben változtál a kiabálásod előtthöz képest. Semmiben. Ugyan az vagy, mint előtte.

Az hogy a többek mit gondoltak rólad, semmiben nem változtatja meg a személyiségedet.

Mindezek a tanácsok hasznosak lehetnek, és bizonyos szintig jól alkalmazhatóak is. A Példabeszédek könyvének írója azonban más oldalról közelíti meg a problémát.

Szerinte az emberek véleményétől való félelemre a legjobb megoldás az, ha az Örökkévalóban bízunk.

Ha tudatosítjuk magunkban, hogy Isten teremtményei vagyunk, hogy a Mindenható tálentumokban gazdag embereknek teremtett meg bennünket, hogy a Mennyei Apa a legértékesebbet, saját Fiát adta nekünk, hogy megváltson minket, akkor kezdenek eltörpülni azok az emberi vélemények, melyek korábban oly negatívan befolyásoltak minket.

Ami igazán számít, az az, hogy Isten mit gondol rólunk. A többiek pedig mondhatnak, amit akarnak! Nem könnyű, de érdemes elsajátítani e bölcs mondás tanácsát.