„A vidám elme megvidámítja az orcát; de a szívnek bánata miatt a lélek megszomorodik.”
Példabeszédek könyve 15.13.
Rólunk, magyarokról azt tartják, hogy felettébb pesszimista nemzet vagyunk, akiknél a pohár mindig félig üres, akik az ementáli sajtban is csak a lyukat látják, akik sírva vigadnak, stb.
Én azonban nem hiszek a fajelméletben, az ilyenfajta, egy egész nemzetet érintő általánosításban és nem hiszek abban, hogy a bizakodó, pozitív látásmód, egyedül a genetika vagy a vérmérséklet függvénye lenne. Nem hiszem, hogy egyesek optimistának, mások pesszimistának születnek.
Sokkal inkább hiszek abban, hogy a megelégedett, boldog, nyugodt életszemlélet a tapasztalás, a szocializáció, a szülői, a társadalmi mintakövetés eredménye. Így, a vidámság nem egy a génjeinkbe előre megírt belénk programozott érzés, hanem egy megtanulható látás- és életmód.
És ha szeretnél vidám elmére szert tenni, ha szeretnél az Úrban örülni (Fil.4:4), akkor Pál tanácsait megfogadva, minden alkalommal hálaadással tárd fel szíved kívánságait, és arra figyelj, azon gondolkozz, azt hallgasd, azt nézd, elmédbe az vésődjön be, ami igaz, tisztességes, igazságos, tiszta, kedves, jó hírű, erényes, dicséretes, és a békesség Istene veled lesz.
Kapcsolódó hírek:
Ideje van...
Ne menekülj!
Elismerő szavak
Új ember