Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott. Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését. 

Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.

2Kor 8,1-9.

ADAKOZÁS HÁLÁBÓL

Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban. (Mal 3,10)

Egy ecuadori missziói út során meglátogattam egy kecsua indián gyülekezetet, ami az Andok hegység széljárta magasságában helyezkedett el. A lelkipásztor és felesége büszkén vezette körül önkéntes csoportunkat templomukban. Az egyik szoba sarkában megláttunk egy nagy halom kukoricát kiszóródni egy vászonzsákból. Megkérdeztem, hogy van-e valami különleges jelentősége ennek a kukorica halomnak. Elmagyarázták, hogy gazdálkodó közösségükben a hívők mindig behozzák a templomba annak a terménynek a tizedét, amit éppen aratnak, Istennek ajánlva. Ezt az ennivalót a gyülekezet megosztotta azokkal a falubeliekkel, akiknek nem volt elég eledelük, vagy különleges alkalmakkor ételt biztosítottak az egész közösség számára Isten életünkben megnyilvánuló szeretetének és gondoskodásának bizonyságaként. 

Csodáltam és meghatódtam a nagylelkűség, hála és engedelmesség ilyen mértékén. Mi minden történhetne gyülekezeteinkben, ha mindannyian úgy döntenénk, hogy visszaadjuk az Úrnak a tizedet szó szerint mindenünkből, amink van? Mennyi szükségletet ki lehetne elégíteni ennyi forrással?

Imádság: Istenünk, taníts felismerni, hogy mindenünket tőled kaptuk. Segíts, hogy a szívünkből túláradó hálával adjuk ezt vissza neked és másoknak. Ámen.

Mit tudok én adni azoknak, akik éheznek a lakóhelyemen? 

Kathy K. Norman (Alabama, USA)