„Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer az Istentől; amelyik pedig tövisbokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz; és a vége: megégetés.

Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvösséggel jár, még ha így beszélünk is. Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok.”

Zsidókhoz írt levél 6:7-10

A jóleső többnapos pihenés vagy épp lázas munkás hétvége perceiben olvasod ezt a néhány sort Isten üzeneteiből. Áldás, mások számára, szolgálat... Szívedhez szólnak e szavak és különös cselekvésre indítanak. Továbbadni. Semmi extra, semmi szokatlan, semmi úttörő-újító cselekvés. Csak egyszerűen továbbadni azt, amit te is kaptál Valakitől.

Kaptál áldást Istentől, ne is rázd a fejedet, hanem inkább azon gondolkodj, hogy milyen sokat, pedig meg sem érdemelted. Először is, el tudod olvasni ezeket a szavakat, vagy van valakid, aki felolvassa számodra. Van egy számítógép, melynek képernyője elé ülhetsz szörfözve a világhálón, és kapcsolatot tarthatsz „fényév távolnyira” lévő barátaiddal. Isten áldása számodra minden egyes levegővétel, minden mosoly, amit mások csalnak az arcodra, minden könnycsepp ami azt jelzi, érző szív dobog még benned. Család és szép emlékek, lakás, víz, villany és néha egy kis áldott magány. Bocsánat, bizalom és újrakezdés.

Ma  Isten, akitől mindezt kaptad, csak annyit kér, add tovább.

Legyél áldás mások életében, legyél fény, egy szelet kenyér, baráti ölelés, vigasztalás és jó hallgató. Ember, akire számítani lehet, aki nemcsak magáért él, hanem érzékeny mások szükségleteire.

Ember, aki továbbadja Isten bocsánatát társainak, és nem kohol magának ellenségeket a harag és sértettség kalapácsával.

Aki hajlandó néha önmagát félreállítva szolgálni a másikért annak ellenére, hogy ő nem érdemelné meg.

Ember az embertelenségben, Isten áldása a szomszéd javára.ÁMEN