Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta:

"József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből."

Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten.

József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el. 

Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: 

"Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! 

Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. 

Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 

ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?"

Az angyal így válaszolt neki:

"A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen." Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal.

Mt 1,18-25; Lk 1,28-38.

ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA

Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! (Lk 1,38)

Gyermekkoromban családommal minden nyáron elautóztunk Texasból Észak-Karolináig, hogy részt vehessünk az éves családi találkozón. Az utazás nagy részében nagyon színes és élvezetes tájakon haladtunk keresztül, de az első 800 kilométeres szakasz egy elhagyatott sivatagi autópálya volt. Előkészületként édesapám teletankolta az autót, édesanyám pedig telepakolta a hűtőtáskát étellel, itallal. A gyerekek könyveket, játékokat és hallgatni való zenét hoztak magukkal. 

A nyári utazásunk engem Mária és József hihetetlen útjára emlékeztet. Csodálom őket, mert miután megértették, hogy Istennek terve van az életükkel, azonnal készen álltak. Komolyan vették Isten elképzelését. Meghallották Isten szavát az angyalon keresztül, és szívükbe fogadták. Bár Mária és József nem tudták, hová vezet útjuk, megbíztak Istenben. 

Néha az adventi utunk is színes és élvezetes, de elég gyakran egy hosszú sivatagi utazásnak tűnik. Bármelyik helyzetben segíthetünk egymásnak a készülődésben. Kereshetjük Istent, hallgathatunk hívó szavára, és komolyan vehetjük, hogy Istennek terve van velünk. Ahogyan Mária és József, bizodalmunkat mi is Istenbe vethetjük.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük utunkat és köszönjük azokat a testvéreket, akik készek és hajlandóak velünk együtt haladni. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

Bízz Istenben az úton. 

Janise McNair (Florida, USA)