„Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” 

1Kor 10,13

Kifelé mentem a repülőtérről, mikor hihetetlen illat csapta meg az orrom, és csábítóan megszólított: „Ugye tudod, milyen boldoggá tehetlek?” Frissen sült karamellás pattogatott kukorica kellette magát az egyik édességes pultnál.

Nincs semmi baj a karamellás popcornnal, csakhogy nem egyeztethető össze az egészséges étkezéssel, amire elköteleztem magam. Éreztem, hogy gyengül bennem az elhatározás, mert nagyon szeretem a karamellás popcornt. Elkezdtem megindokolni, miért engedhetem meg magamnak, hogy megvásároljam. „Otthon nem tudom ezt az ízt előállítani, és a felét hazaviszem a gyerekeknek. Mit árthat egy kis karamellás pattogatott kukorica?” Erős gravitációs vonzást éreztem vágyam tárgya felé.

Csak az fogott vissza, hogy sikerült gondolataimat egy másik igazságra terelnem. Isten megtanította nekem, hogy a túlzott vágyakozás vereséghez vezet. Ez az igazság most nagyon ráillett a kísértésemre, segített elfordulnom és tovább mennem.

A Teremtés Könyve egy ikerpár érdekfeszítő történetével illusztrálja az igazságot, amiről beszélek. Ézsau, aki hamarabb jött világra, apja kedvence volt, mert nagyon ügyesen vadászott. Vele ellentétben testvére, Jákob, otthonülő, csendes fiú volt.

Egyik nap Ézsau holtfáradtan és nagyon éhesen érkezett haza egy sikertelen vadászatról.

Megkérte öccsét, adjon neki a frissen főzött lencséből. „Rendben”, felelte Jákob, „adok, ha cserébe nekem adod az elsőszülöttségi jogodat.” Ézsau beleegyezett, „Legyen ahogy akarod, majd meghalok az éhségtől”. Ézsau tehát eladta elsőszülöttként neki járó jogait egy tál lencséért.

Első hallásra könnyű lenézni Ézsaut a döntése miatt.

Nem hiszem, hogy képes volnék egy tányér levesért lemondani ilyen életbevágó jogomról. De tegyem csak fel magamnak a kérdést, én mit szoktam eladni egy ilyen apró dologért?

Hányszor kockáztatom az egészségemet a gyorskajáért?

Milyen pillanatnyi élvezetre áhítozom, aminek a kedvéért feladom a tartós győzelem esélyét?

A túlzott vágyakozásnak vereség a vége. De Isten ígéretet tett nekünk az erőnket meghaladó kísértésekről, ahogy mai kiinduló igénkben, az 1 Kor 10,13-ban olvassuk. Segít „elkészíteni a szabadulás útját” is, ami az én esetemben előszöris egy konkrét elhatározása: mi az, amit eszem, mi az, amit nem.

A második lépés, hogy napi étkezési tervemet akkor fogom össezállítani, mikor épp felálltam jóllakottan a reggelitől. A legrosszabb, ha akkor kell gondolkoznom azon, mit egyek, amikor már éhes vagyok és fáradt. Mindig előkészítek valami egészséges harapnivalót, amit bármikor elővehetek a táskámból. Ha felkészületlenül ér az éhség, valami gyors megoldásra vágyakozom. Mint aznap a repülőtéren. El is határoztam akkor, hogy ezentúl mindig tartok legalább egy almát a táskámban, így megelőzhetem, hogy eladjam az egészségemet holmi karamelles popcornért.

Nem azt mondom, hogy meneküljünk az étkezés elől. De előzzük meg, hogy az étel utáni vágy uralkodjék rajtunk.  Isten arra teremtett, hogy Ő utána vágyakozzunk, nem az étel után. Áhítsuk Őt, azaz vágyjunk Rá erősen, és szándékosan foglalkozzunk Vele gondolatban.

A Máté 6,33-ban arra figyelmeztet Jézus, hogy „keressétek először az ő országát és az ő igazságát”.

Örömmel fedeztem fel, hogy az itt használt ige, a görög „zeteo”, azt jelenti: „áhítani”.

Arra teremtett tehát Isten, hogy Őt áhítsuk mindenekelőtt. Gyakorlati értelemben: fogyasszunk ételt anélkül, hogy hagynánk, hogy az étel fogyasszon el minket.

Azt jelenti, hogy soha ne adjuk el személyiségünket – elsőszülöttségi jogunkat -, a győzelemre hivatott énünket bármilyen, ideig-óráig tartó testi élvezetért. Ha nem adjuk meg magunkat vágyainknak, hanem előbb megállunk gondolkozni, lehetőséget adunk Istennek, hogy megmutassa a „szabadulás útját” a kísértésből. És egyedül Istent áhítsuk.

Uram, elismerem, hogy szükségem van Rád. Kétségbeesés idején éppen úgy, mint mikor örömünnepet ülök. Segíts, hogy időben gondolkozzam, és ne gyengüljek el, amikor túlzott vágy tör rám valamilyen kétségbeesett helyzetben. Jézus nevében, Ámen.

Forrás: Encouragement for today,  Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org,