Régi emlékezések számtalan beszámolóját olvashatjuk, melyben az apa a fiának, vagy nagyapa unokájának átadja arany zsebóráját… 

Másutt az örökségként ajándékozott tárgy az arany pecsétgyűrű volt… 

Családi ereklyeként őrizték, és sokszor generációkon átőrizték, majd tovább adták az utódoknak. 

Talán száz év sem telt el az óta, amikor még az ajándékozás pillanata nem az utolsó út, az „elballagás” rítusa volt, hanem a felnőtté válás fontos és pontos pillanata. 

Az apa az érettségi után fia kezére pecsétgyűrűt húzott, és ő a szintén ajándékba kapott aranyóra láncát mellényéhez rögzítette, és az órát mellénye zsebébe süllyesztette oly módon, hogy amikor munkába, fontos megbeszélésre indul, az mindig kéznél legyen… 

E pillanat volt, amikor az apa, immáron, mint férfi a férfival beszélt gondosan nevelt és így felnevelt, sikeresen diplomázott, felnőtté vált fiával… 

Kezébe két igen fontos eszközt, és feladatot adott ajándékba: 

Az órát, mely jelzi a feladat idejét, a rendet… 

A pecsétgyűrű pedig kimondott, és leírt szavának adott hitelt mások és mindenki előtt. 

Ezzel méltóságot, önállóságot, és felelősséget kapott. 

A fiú férfi lett, a férfi pedig felelős életet kezdett élni. 

E két jelképes ajándék azóta, és csak emlék sokaknak… Miképpen azzá vált, jelzi, hogy néhány évtized alatt az apák talán fel sem nevelik apaként fiaikat, vagy éppen már ők sem élik meg a rendet, önmaguk sem élnek oly felelősség tudatában és kötelességében, mely pedig Isten Törvénye és Rendje szerint élő férfinek adott parancs… 

„add tovább gyermekeidnek..” 

Rohanó világunkban egyre gyorsuló tempóban vágtázunk az orrunk elé tett kívánságaink után… 

Elrohanunk minden szép és áldott dolog mellett, egymást előzve akár szabálytalan könyökléssel is törtetünk. 

Mert mindenre kevés az idő…. 

Istenre, gyerekre, házastársra, és még pihenni is… 

Aztán egy idő után felsírunk,…elrohant az élet, az évek felettünk,és nincs semmi, ami általunk jött létre, mely tartós és maradandó. 

Pedig kaptunk valamennyien pontosan annyi időt, éveket Istentől, mely éppen elegendő lett volna arra, hogy Istennek felelős módon használjuk azt…

Csak elvesztettük az aranyóránkat, az Istentől kapott idő mértékének ismeretét, beosztásának rendjét. 

Vagy talán sohasem tanított erre senki, nem adta kezünkbe apánk azt az órát, mely mindig jelez, mely mindig szabályozza lépteink kezdetét és végét….

Az idő, és ezáltal a rend hiánya törvényszerűen tovább rombol: 

A rohanó és rendetlen ember következő betegsége a felelőtlenség… 

A nyúl után futó agárként elvakul, és se nem lát, se nem hall, kivéve a bálvánnyá vált célját… 

Már sehova sem néz, vagyis felelőtlenné válik. 

Egyedül fut, elveszti időérzékét, óráját, elveszti azokat, akikkel, vagy akivel közös lenne az útja… 

Nincs többé család, társ, vagy gyülekezete sem…, csak a cél és a loholás végkimerülésig. 

Hogyan is adhatná át így fiának azt, amit ő már réges-rég elvesztett? 

Elveszett óra, elvesztett idő és rend. 

Időtlen, elvakult rohanás, mely közben az üldöző farkas horda szürke tagjaként elveszíti önmagát is.. 

Többé nem apa, nem férfi, és nem papja családjának… 

Nimand, akinek már csak zavarja kezét a felelősség pecsétgyűrűje. 

Helyette döntenek, mások indítják nyulat kergetni, és a tömegben semmivé válik. 

A felelősség elmúlt, a kimondott szó értéktelen, a leírt akarat meg sem születik. 

Nincs mire, és nincs aki szavát felelősen megpecsételje. 

Ma mindenütt e rohanást és felelőtlenséget látjuk. 

Mit adhatsz, sőt kell, hogy tovább adj fiadnak? 

Ma sincs másképpen: 

Neveld fel fiad, tanítsd, adj kezébe órát, húzd kezére az átadott felelősség, döntéseket megpecsételő, igazoló pecsétgyűrűjét! 

Tedd ezt akkor, amikor még fiatal, de már felnőtt, mert a halálos ágyadon átadott örökség a régóta felnőtt korban élő gyermekednek nem elindítás a rend, és felelősség útján. 

Emlék rólad talán, és olyan örökség, mellyel kezdeni már semmit sem tud ő, mert későn adtad neki. A magad szellemi és lelki örökségét adod ezzel át. 

Mindazt, amit tettél, és mindazt, amit nem tettél meg …,immáron ő hordozza jó vagy rossz emlékezetedet. 

Az érettségi vizsgák pedig nemcsak a felnőttkorba lépő fiatal sajátja, hanem vannak a szellemi gyermekeknek is érettségi vizsgájuk. 

Felnőtté válás pillanata, amikor maga Jeshua HaMassiah adja át számunkra e két ajándékot. 

A Szent Szellem által az idő és rend Ura lesz Ő az életedben.. 

De attól a naptól a kimondott szavaid, döntéseid saját felelősséggel bíró, szavaddal megpecsételt szolgálatok és tettek. 

E két ajándékot pedig annak a személynek kell neked átadni, Urunktól kapott aranyórát és pecsétgyűrűt átadni, aki felnevelt szellemi apaként… 

Ballagási ajándékként, egy krisztusi út első lépésének pillanatában. 

Milyen szép és milyen jó lenne, ha a földi apák újra rendre és felelősségre tanítanák fiaikat, hogy ők ezt megtartsák leendő családjaikban, majd ők is fiaiknak tovább adhatnák… 

Mennyire más lehetne, ha a szolgáló, kisebb testvéreiket szellemi apaként nevelő és tanító emberek felnőttként adhatnák át e két ajándékot Urunktól másoknak! 

Így növekedne Krisztus Teste, és jutna el mindenki az érett felnőtt korúságra, érett férfikort megkezdve: 

Rendben és felelősen élve, másokért szolgálva… 

Az aranyóra és pecsétgyűrű ma már csak egy, majdnem, évszázada megszűnt hagyomány emléke… 

A felnőtt férfivé lett kereszténység is már csak nyomaiban található meg… 

A világ rohanása, felelőtlen, testvértelen farkastörvényei és tulajdonságai a gyülekezetekben rombolnak, vagy már alapnormává is lettek. 

Pedig maga Isten, Atyaként e világnak, és minden népének is adott egy aranyórát… 

Olyan eszközt, mely minden pillanatban mutatja Isten idejét, méghozzá sok ezer éve pontosan, és ma is működik! 

Ez az óra maga a Választott Nép, Izrael… 

Elegendő rá tekinteni, és máris tudhatjuk, hogy Isten Rendjében most, és a következő pillanatokban mi a következő esemény, és mi a mi feladatunk. 

E Nép pedig kapott pecsétgyűrűt is, …eljegyzési ajándékként Istentől. 

Izrael Népe, a Választott Nép ott, a Szináj hegyénél lett felnőtt. 

Ott kapta meg útjára Isten időtervét, ott kapta meg a Törvényt, melyhez megkapta az engedelmesség hitbeli ajándékát is pecsétgyűrűként… 

A pusztai vándorlás érettségi vizsgája tehát a Törvény adásának pillanata volt. 

És Isten akkor aranyórát, pecsétgyűrűt adott Népének… 

Olyan ajándékokat, mely ajándékok nélkül Isten Népe nem élhet Rendben, akár kieshet Isten időtervéből is, és olyan hitet, mely engedelmesség által Isten Szavának, akaratának elfogadója, érvényre juttató pecsétgyűrűje… 

Isten megajándékozta Atyaként Népét. 

Jeshua HaMassiah úgyszintén megajándékozza a felnőtté lett gyermekeit.. 

Te mit adsz fiaidnak? … 

Mert Te kaptál Istentől, Isten akaratából Jeshua HaMassiah ígéretét a Szent Szellem által… 

Ha pedig kaptál: 

„add tovább gyermekeidnek!” 

Sohasem testamentumként, hanem tedd felnőtté válásakor, vagyis tedd felnőtté a testi, lelki és szellemi gyerekeidet egyaránt, hogy lehessen nekik is családjaik testben, lélekben és szellemben egyaránt….. 

 A te gyermeked ? 

Kezében a rend aranyórájával, és a felelősség pecsétgyűrűjével kezén? 

Ha rendetlenül, felelőtlenül indul, és besorol az üldöző, rohanó, törvényt és felelősséget elfelejtett,elvesztett, vagy azt sohasem tanult farkas hordájába, elsősorban te, aki apja vagy, te vagy a felelős… 

Mert Isten Rendje alapja az elszámoltatásunknak, és felelőtlenségünk következménye a felelősségre vonás az Atyától.. 

Aki mindenkit megajándékozott, és Aki mindenkit ma is e két ajándékkal szeretné megajándékozni…. 

Így ajándékként nézheted a zsidó népet, mely Isten Tervét óraként mutatja e világnak, és Istentől kapott házassági gyűrűje nem csak ajándék, hanem felelősség is, hogy a világ összes népe e bizonyság által elfogadja Istenét… 

A mi szolgálatunk, hogy Izrael kezébe újra visszaadjuk e két ajándékot. 

Van tehát lehetősége újra férfiként felkelni elesett, gyengélkedő állapotából, kezébe venni óráját, és felhúzni a gyűrűjét…. 

Azért, hogy más is kövesse példáját, lehessen bizonyság… 

Miképpen szellemi, lelki gyermekeink, és fiaink is.