Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa.

Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.

Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel.

Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok.

Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet!

Jak 3,3-12.

ÁLLJ, MÉLY LEVEGŐ, IMA

A nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat. (Jak 3,5)

Nemrég telefonon cseverésztünk a nővéremmel, és rövid időn belül másokra tett rosszindulatú megjegyzések, kritikák töltötték ki a társalgást. Akkor ártalmatlannak tűnt, de később észrevettem, hogy elszívta az energiámat. 

Tudtam, hogy helytelen dolog pletykálkodni, ezért felhívtam a testvéremet, hogy bocsánatot kérjek, mert hagytam, hogy a beszélgetésünk ilyen rossz irányt vegyen. Megvallotta, hogy ő is ugyanígy érez. Felidézte, hogy mikor gyerekek voltunk, úgy tanították nekünk, hogyha meggyullad a ruhánk, "állj, földre, hempereg", és javasolta, hogy mostantól próbáljunk meg valami hasonlót követni a beszélgetéseinkben. "Állj, mély lélegzet, ima" - javasoltam, és jót nevettünk az analógián. Sajnos, hagytuk, hogy egyik óvatlan megjegyzésünk beizzítsa a másikat, és a végén már lángoltunk önigazultságunkban. 

Most is előfordul, hogy elbukunk, és emlékeztetnünk kell egymást, meg kell állni átgondolni, milyen irányba halad a beszélgetés. A mások kritizálása megrontja az Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunkat, és mérgezi a lelkünket. Bár jelentéktelennek tűnhetnek, a rosszindulatú szavak pokoli tüzet okozhatnak. Jobb megelőzni, hogy fellángoljon a tűz.

Imádság: Kegyelmes Istenünk, segíts, hogy a szavaink kedvesek, szelídek és gyógyítók legyenek! Ámen.

Istent dicsőítjük, ha pletyka helyett megállunk, veszünk egy nagy levegőt, és imádkozunk. 

Deanna Baird (Michigan, USA))