A fél világ könnyes szemmel nézte, amikor április 15-én este szinte minden csatornán bejelentették, hogy ég a párizsi Notre-Dame. A 157 évig épített, 69 méter magas gótikus katedrális több, mint egy templom, egy szimbólum. Bár újszövetségi hívőként vallom, hogy Isten nem kőből épített házakban lakik, hanem az emberi szív a Szentlélek temploma, mégis ez az épület nagyságával és szépségével hirdette Krisztus evangéliumát. Hány ember gondolkodott el élete értelméről, lelke üdvösségéről az elmúlt több mint nyolcszázötven év során ezen épület falai között? Hány fiatal mondta ki a boldogító igent ebben a székesegyházban?

A tragédia kapcsán hamar megjelentek az értelmezések. Sokan politikai, vallási hovatartozásuknak megfelelően próbáltak magyarázatot találni a tűzesetre. Előkerültek a divatos összeesküvés elméletek, nem kevesen ezt a szomorú eseményt is felhasználták arra, hogy előítéleteiknek, gyűlöletüknek hangot adjanak.

A jobbérzésű hívők inkább imádkoztak. Megható volt látni, ahogy a még lángoló templom körül, miközben a tűzoltók végezték hősies feladatukat, az emberek fohászkodnak, letérdelnek, vagy Istent magasztalják. Azt is jó volt hallani, hogy megmozdult az egész világ. Folyamatosan érkeznek a felajánlások az újjáépítés költségeihez a világ minden tájáról. Adakoznak katolikusok, protestánsok, ateisták, zsidók és muszlimok, és ki tudja hány nemzetiségű és vallású közösség. Nem kétséges, hogy ezt az értékek meg kell óvni a következő generációk számára.

Még nem láthattam szemeimmel ezt az épületet, de remélem, hogy a megújult templomba egyszer majd én is ellátogathatok!

A megmaradt kereszt

Amit számomra ez a tragédia üzent, az kapcsolódik a virágvasárnap ünnepéhez. A tűzeset előtt egy nappal olvashattuk az evangélumi történetekben Jézus Krisztus bevonulásáról Jeruzsálembe. A beszámolók említést tesznek arról, hogy a farizeusok próbálják elhallgattatni az éneklő sokaságot. Még Jézust is utasítják, hogy szóljon nekik, ne kiáltsanak hozsannát. Akkor Krisztus ezt válaszolta nekik: “Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak a kövek fognak kiáltani.” (Lk 19,40)

Jézus szavai negyven évvel az elhangzásuk után beteljesedtek, amikor a rómaiak lerombolták Izrael fővárosát és benne a templomot, melyből csak egy kis fal maradt épen, a siratófal. Jeruzsálem nem fogadta be Királyát, elhallgatott a dícséret, majd a kövek kiáltottak.

A lángoló Notre-Dame

Most Európában is kezd elhalkulni a Király magasztalása. Itt most nem akarok újjal mutogatni nyugatra, érvényes ez ránk nézve is, magyar keresztényekre. Nehogy azt gondoljuk, hogy a párizsiak, vagy a franciák bűnösebbek lennének nálunk, ezért érte volna utól őket a bűntetés. (vö: Lk 13,1-5)

Elhallgattunk, bezárkóztunk imaházaink falai közé. Sok a botrány Jézus követői között, egyesek hatalmi törekvésekre használják a Szentírást, hiányzik az igazi szeretet, a hiteles hívő magatartás. Kedvteléseinknek élünk, a pénz és a fogyasztás bűvöletében élünk. Elhallgattunk, talán még elvétve hallani őszinte szót, imádságot, dicséretet, de oly halkan szól, melyet elnyom a világ zaja.

Most a kövek kiáltottak. Hangosan, hogy mindenki felfigyeljen rá, és talán eljut ez az üzenet újra az emberekhez, és felráz bennünket tévelygéseinkből, önigazolásainkból, képmutatásainkból.

Kívánom, hogy értsük ezeknek a köveknek a sikolyát, késztessen minket övizsgálatra és bűnbánatra, aztán megtérésre és valódi Krisztus követésre, szolgálatra! Legyen igazi az idei húsvétunk!

ÁMEN

Forrás:http://merenyizoltan.hu