„Elmondták, olyan veleszületett betegséggel fog világra jönni a gyermekem, ami miatt el fogja veszíteni a látását. Javasolták, hogy vetessem el” – így nyilatkozott a világhírű tenor édesanyja, Edi Aringhieri a Corriera della Sera olasz napilap január 21-i, vasárnapi mellékletében.

Az asszony azonban nem fogadta meg a tanácsot. A fia pedig – ha vakon is – a világ leghíresebb hangjainak egyike lett. Andrea Bocelli édesanyja, Edi Aringhieri az olasz lapban beszélt fia gyermekkoráról, arról, hogyan veszítette el látását tizenkét éves korában. Ám még inkább arról a döntésről, amelyet ő maga jó pár évvel korábban a kórházban meghozott. „Emlékszem, amikor azt mondták: »Vetesd el a fiad, mert vak lesz«” – idézi fel. „Erős fájdalmakkal a méhemben kerültem kórházba” – emlékezett vissza Bocelli édesanyja. Ekkor mondták meg neki, hogy Andrea veleszületett zöldhályoggal fog világra jönni, és emiatt nagyon hamar meg fog vakulni.

A tenor édesanyja elmesélte azt is, hogy egyszer egy torinói kórházban a fia megismert egy orosz embert, aki nagy komolyzene-rajongó volt, és a kezelése alatt egész nap szimfonikus zenét hallgatott. Ekkor tudatosította Andrea magában, hogy őt is elbűvöli ez a műfaj, olyannyira, hogy már nem is tűnik fel neki, hogy kórházban van. Nem is jutott eszébe, hogy kezelés alatt áll, annyira magával ragadta a zene.

Az asszony az orvosi javaslatok ellenére úgy döntött, hogy világra hozza gyermekét. „El akartam mesélni ezt a történetet, hogy erőt adjak azoknak a családoknak, amelyek hasonló helyzettel szembesülnek, mint ami velem és a családommal történt.”

Andrea Bocelli számára fontos a katolikus hit, de fiatalkorában agnosztikusnak tartotta magát. 2016-ban így beszélt erről az olasz Credere (Hinni) katolikus hetilapnak: „Fiatalon és beképzelten elakadtam annak komplexitásában, hogy a hitet ésszel megértsem, s arra a következtetésre jutottam, hogy hinni vagy sem túl nagy, túl komplikált kérdés ahhoz, hogy az emberi ész felfoghassa. Agnosztikusnak definiálva magamat gyakorlatilag mostam kezeimet, egy kifejezés mögé bújva, amit az akkori leleményességemmel és elbizakodottságommal lenyűgözőnek és jelentéssel telinek találtam. A családom ugyanakkor olyan erkölcsi elveket adott nekem, hogy tiszteljem embertársaimat és olyan életet éljek, amely mindenben a jóra irányul. Azt gondoltam – hibásan –, ez elegendő ahhoz, hogy derűs életet éljek.”

A tenor később felülbírálta ezt a gondolkodásmódot, és ugyancsak 2016-ban a Famiglia Cristiana (Keresztény Család) hetilapnak így nyilatkozott hitéről: „Az életben döntenünk kell, hogy Isten gyermekei vagyunk, vagy a véletlen gyermekei; a különbség az, hogy a második feltételezés esetében is van egy Isten, akitől azonban nem kérhetünk semmit, és semmit sem vethetünk a szemére. Mennyivel építőbb jellegű tehát egy olyan Istent választani, akitől mindent lehet kérni. Számomra ő a Katolikus Egyház Istene, mivel Olaszországban születtem, és így neveltek, de a legfontosabb, hogy Isten. Ha máshol születtem volna, máshogy imádkoznék hozzá. Ám igyekszem ezt minél inkább gyakorolni.”

Az olasz katolikus családi hetilap A Nagy Titok: A család evangéliuma, az emberiesség iskolája korunkban című rendezvénysorozat kapcsán kérdezte Bocellit, amelynek egyik állomása 2016. november 5-én Budapesten, a Szent István-bazilikában volt. A Világiak, Család és Élet Kongregációja, illetve az olasz tenor közreműködésével szervezett programsorozat a szeretet örömét és a család értékét állította a középpontba a komolyzenén keresztül.

Fotó: Corriere della Sera

Magyar Kurír

(asz)