Élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.  Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.

 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,  akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,  mert meglátták szemeim üdvösségedet,  amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,  hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek."  Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,  Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak,  - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata."  Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,  és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.  Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

Lk 2,25-38.

ANNA BOLDOGSÁGA

Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött. (Mk 9,37)

Amikor Annáról, a prófétanőről olvastam Lukács evangéliumában, meglepődtem azon, hogy ő fölismerte a gyermek Krisztust. Ott volt ez az asszony, aki férje elvesztése miatt szenvedett, de új értelmet talált életének az Isten iránti szeretetben, a templomban tett szolgálatban és abban, hogy minden bemutatott gyermeknek az arcába nézett. Talán sok-sok évig minden gyermekarcban Krisztust kereste. 

Annáról olvasva ráébredtem, hogy az egyik legjobb örömforrás, ha a gyermekek arcába tekintünk. Nagy kiváltság számomra, hogy minden nap Isten gyermekeinek arcába nézhetek: a templomunkban, a családban, az üzletekben, ahol vásárolok, és a könyvesboltban, ahol dolgozom. 

Amikor Anna megpillantotta a gyermek Krisztust, hálát adott az Istennek mindazért, amit Jézus által tervezett véghezvinni. Az ő példáját követve, amikor a gyermekekkel találkozom, némán imádkozom értük - név szerint, ha tehetem. Fohászkodom boldogságukért, tehetségükért, biztonságukért és jövőjükért. Olyankor Krisztus arca mosolyog rám az arcukban.

Imádság: : Mennyei Atyánk, megáldottál minket fiad, Jézus születése által. Dicsőítünk téged a gyermekekért, és a belőlük áradó világosságért és szeretetért. Ámen.

Keresd Istent a körülötted lévő gyermekek arcában! 

Sharon Kidd (Kentucky, USA)