Az advent egyik legjellemzőbb tárgya az adventi koszorú. Hogyan jutottunk a kocsikerékre rögzített gyertyáktól a pohárban tartott gyertyákig? Tekintsük át, miként alakult a várakozás főszereplőjének története!

Az első adventi koszorú egy hamburgi lelencgyermekeket gyámolító protestáns lelkész, Johann Hinrich Wichern (1808 -1881) nevéhez fűződik. A gyermekek számára alakította ki az első – modern értelemben vett – adventi koszorút, 1839-ben.

Egy felfüggesztett szekérkeréken négy nagyobb fehér gyertyát és – az adventi hétköznapok számának megfelelő számú – kisebb vörös gyertyákat helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Örökzöld fenyővel és tobozokkal díszítette föl, valamint szalagokkal fonta körbe. Elterjedésével a fűzfából font koszorú mérete csökkent, míg végül csak négy gyertya maradt rajta, keresztirányú elhelyezkedésben.

Később egy ötödik gyertya (az ún. Krisztus-gyertya”) is rákerült.

A négy gyertyát úgy kötötték össze egy szalaggal, hogy az a koszorú közepén, keresztet alkotott. A kereszt metszéspontjába került az ötödik gyertya, melyet csak Karácsony vigíliáján (előestéjén) helyeztek föl.

Tekintettel arra, hogy a Szenteste a Magyarországon, az esti ajándékozás miatt gyerekek fejében a karácsony csúcspontja, valószínűleg többeknek hiányzott ez az ötödik gyertya. A négy – koszorún elhelyezkedő – gyertyát körbe gyújtották meg az előestéken (az óramutató járásával ellentétesen), jelezvén, hogy az üdvtörténet „szembemegy” a történeti idővel, egy nyugodtabb, tisztább korba vezetve minket, egészen a Megváltó születéséig.

Maga a koszorú, a kör formájával is szimbólum, a teljesség, a világmindenség, a határtalan tér, az önmagába visszatérő, korlátlan idő (az idő kereke”) szimbóluma, Isten alapmintája.

Bár mára már a kör formához sem ragaszkodunk, számos egy vonalban elhelyezkedő 4 gyertyás „koszorút” látni, érdemes tudni, hogy ennek is hordozott szimbolikus jelentéstartalommal rendelkezik. Nincs is ezzel semmi gond, mindenki olyat tegyen az otthonába, amire szívesen néz, amivel azonosulni tud. Hiába a hagyományos kör forma, liturgikus (3 lila, 1 rózsaszín) színvilág, ha én ránézni se bírok, nemhogy még nyugodtan odaüljek mellé lelassulni!

Ahogy először kisebb lett az átmérője, és a 24 gyertyából 4, majd 5, és megint 4 gyertya maradt, úgy ezt a változást is a mindennapok hozták. Miként a nyelv, úgy változnak a szokások is az idők során.

Először csak a három lila egy rózsaszín hagyományos színösszeállítást használták mindenütt, így hazánkban is.

A rendszerváltás után a szokás életre keltésekor a régi, hagyományos színek mellett az angolszász országok ünnepi színei, a piros, fehér, és az arany váltak dominánssá.

Ma már nem csak a hagyományos színvilág az elfogadott, sőt elsősorban lakás-kiegészítőként gondolnak rá a legtöbben, és a lakás színeihez igazítják.

Van egy bizonyos divatja is. Korábban a színekkel, a gyertyák formájával, a koszorún található díszekkel lehetett variálni. A koszorú alapja fenyő, mohával borított, vagy natúr fűzfavesszőnek tűnő lehetett.

A gyertyák közötti díszek téli termések, fűszerek, vagy modernebb összeállításúak esetében üveggömbök, más karácsonyfadíszek is lehettek. Újabban elkezdett teret hódítani a textilek, kötött áruk megjelenése a koszorúkon.

Sőt, a „koszorú” lehet egy négy gyertyát egy sorba rendező dísz is, de akár négy pohárba tett gyertya, vagy mécses is. Ha ilyen modernebb gyorsan elkészíthető „koszorút” szeretnénk, helyezzünk egy öblös pohárba, különböző díszeket és öntsük fel sóval, hogy a hézagokat kitöltsük, és egyenes felső felszínt hozzunk létre, aztán ezekre a teli poharakra helyezzünk mécseseket, gyertyákat.

Akármelyiket választjuk, mindig ügyeljünk arra, hogy éghető anyag ne legyen a gyertya közelében, őrizetlenül ne hagyjunk égő gyertyát!