A házasság hete sajtótájékoztatóján arról is beszélt, hogy napjainkban túl nagyok a házastársak egymás iránti elvárásai. Miért?

Valóban azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok igény kielégítését várjuk a házastársunktól, mint ahogyan az egyes emberektől is egyre többet vár el a társadalom, a munkáltató és még sorolhatnám. Egy amerikai párterapeuta, Esther Perel mondta, hogy régen egy fél falu teljesítette azt, amit ma egyetlen embertől várunk. Azt szeretnénk, hogy a házastársunk biztosítsa az anyagi és érzelmi biztonságot, legyen a legjobb barátunk, szenvedélyes szerető, kiváló szülő és mindemellett lássa el szerepeit a közös háztartásban. Mindezt egy hatodik emeleti panellakásban kellene megvalósítani ketten.

Ez valóban túl sok elvárás lenne?

Igen, mindezek hatalmas feladatok, amit nem biztos, hogy képes egymásnak biztosítani két ember. A nem teljesülő elvárásokból fakadó csalódások gyakran kikezdik a házasságok stabilitását. Ilyenkor nem arra gondolnak, hogy az elvárásaik túl nagyok, hanem arra, hogy nem találták meg a megfelelő házastársat.

Mégis mi az az egészséges elvárás, amit elvárhatunk önmagunktól és a párunktól?

Azt várhatjuk el, hogy őszinte kapcsolatban éljünk, nyitottak legyünk egymás előtt. A gyermekpszichológia használja az „elég jó anya" fogalmát, ugyanúgy a házastársaknál is lehetne „elég jó feleségnek vagy elég jó férjnek" lenni, tökéletesnek ugyanis nem lehet. Az egyik ember megfelelő anyagi biztonságot adhat, de nem tud becsavarni egy villanykörtét, a másik nem tud mit kezdeni egy kisbabával, de nagyon jól elboldogul a kamasz gyerekkel. Az is lehet, hogy a házastársam szeret, mégsem hoz hetente virágot. Fontos, hogy ismerjük meg egymást, és csak annyit várjunk el, ami valóban elvárható.

Mit tapasztal a praxisában: szükséges szerelem a házassághoz, vagy elég a kölcsönös szeretet, hogy jól működjön a párkapcsolat?

A kapcsolat elején nem árt a szerelem. Öt-tíz év után, amikor házassági krízissel fordulnak hozzánk, nagyon jó lehetőség visszanyúlni az erőforrásokhoz, ami lehet akár a szerelem is. Ha egy pár csak azért házasodott össze, mert már mindketten benne voltak a korban, akkor egy krízis esetén nem könnyű a nehézségeket újratárgyalni és továbblépni. A szimbiotikus kapcsolat nagy erőforrás még akkor is, ha a szerelem nem tart örökké. Ha valaha is érezték a felek, hogy ők egy test és egy lélek, akkor ez a legnagyobb konfliktusban is segíti a visszatalálást egymáshoz.

Európában az első házasságok negyven, míg a második házasságok hatvan százaléka végződik válással. Mi lehet ennek az oka?

Aki egyszer elvált, átélte, hogy meg lehet szakítani a kapcsolatot, fel lehet bontani a házasságot és ez minta lehet a következő házasságára nézve is. Az elváltakban benne élhet az a romantikus elképzelés, hogy bár képesek szeretni, de nem találták meg az igazit. Talán harmadszorra vagy negyedszerre? Ha valaki egyszer átlépte a határt, vagyis felbontotta házasságát, másodjára is könnyebben megteszi.

Egyre többen járnak párterápiára, és igyekszenek szervizelni kapcsolataikat. Milyen eredménnyel?

Jó eredményeket tudunk felmutatni, persze nem feltétlenül válásközeli kérdésekkel keresnek meg minket. A leggyakoribb probléma, hogy nehézkes a felek közötti kommunikáció, hiába beszélnek, nem értik egymást. A kommunikáció nyitottabbá tételére és elmélyítésére jó eszközeink vannak, ezek segítségével könnyebben vissza lehet találni egymáshoz.

Mi történik, ha megjelenik a házasságban a harmadik fél?

A harmadik megjelenése mindig nagyon megrázza a párkapcsolatot. A harmadikkal kapcsolatos események az információs technológiának köszönhetően sokkal drasztikusabban jelennek meg, mint korábban. Régen a feleség talált egy hosszú, vörös hajszálat a férje zakóján, és ebből arra következtetett, hogy megcsalják. Ma már azzal is szembesülhetnek, hogy a szerető meztelen képeket küld magáról, vagy akár két éve tartó erotikus levelezésre is rábukkanhatnak a Facebookon. Mindezek jóval durvábban érintik a megcsalt fél önbecsülését, és hatalmas sebeket ütnek. Ez mindig nagy dráma, de sokan úgy jönnek ki belőle, hogy az egész kapcsolatukat áttekintik és rendezik. Vannak azonban, akik olyan mély sebeket kapnak, hogy nem képesek folytatni a kapcsolatot.

Meg lehet röviden fogalmazni, milyen a jó házasság?

Mindenkinek másképpen jó. Régebben talán egyszerűbb volt a definíció: a nő a női, a férfi a hagyományos férfi szerepeket végezte, és így volt jó. Ma már sokféle forma létezik: a külföldi munkavállalások miatt vannak távházasságok, közös vállalkozások, a nők dolgoznak, vezető beosztást tölthetnek be. A boldog házasságok sokfélék lehetnek, de mindegyik jó házasság alapja az egymás szükségleteinek felismerése és az empátia.

Van olyan dolog, ami nélkül biztos, hogy nem működik a házasság?

Felhívnám a figyelmet, hogy házaspárok élhetnek együtt évtizedekig úgy, hogy szinte nincs semmi közük egymáshoz, vagyis a stabilitás és a minőség nem ugyanaz. Attól, hogy egy házaspár egy lakásban él és soha nem válnak el, nem jelenti azt, hogy működik is a házasságuk. A jó házasság alapfeltétele, hogy a férj és a feleség is tisztában legyen a másik szükségleteivel, mindemellett ismerje a sajátjait is. A nyitottság, az empátia és a reflektálás a másikra elengedhetetlen feltétele a harmonikus kapcsolatnak.

Szöveg és kép: Fekete Zsuzsa