„E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.”

 (Apostolok cselekedetei 17. fejezet 30. vers)

Sokan idézik mostanában – főleg a közlekedési szabályok kapcsán - az egyik régi alapvető jogelvet; Ignorantia iuris non nocet, azaz a jog nem tudása nem mentesít. Aztán hozzáteszik, mivel a jogszabályok nyilvánosak, mindenki saját maga utánajárhat, mit szabad és mit nem. Aki nem jár utána, aki nem nyálazza át a naponta változó törvénykönyveket, az hanyag és felelőtlen.

Milyen jó tudni, hogy Istennél ez nem így van. Ő sosem kér számon rajtunk olyan dolgokat, melyeket előtte nem ismerhettünk meg. Ahogy Pál írja, ez a tudatlanság ideje.

De mi van akkor, ha tudom, hogy mi Isten szerint a helyes és mégsem cselekszem? Igen, lehet, nem látom azonnal a rossz következményét, büntetését, de ha nem változtatok, nem sok jóban reménykedhetem az ítéletkor.

„Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára. (Róm.2:4-5)

Az Örökkévaló tehát nem kéri számon a tudatlanságból elkövetett dolgokat, sőt kész megbocsátani a tudatos bűnöket is. Ahogy olvassuk: „parancsolja mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.” vagy „Istennek jósága megtérésre indít.”

S mi megtérés? A megtérés nem csupán azt jelenti, hogy aki eddig nem hitt Istenben, nem járt templomba, nem olvasta a Bibliát és nem imádkozott, az most minden idejét igetanulmányozással tölti, könyörgésben átvirrasztva minden éjszakát, és az első padsorból hangosan allelujázik.

A megtérés, melyre Isten hív a gondolkodás, az értékrend megváltozásával kezdődik, és életvitelünk, viselkedésünk teljes átalakuláshoz vezet.  

„Teremjünk azért megtéréshez méltó gyümölcsöket” (Luk.3:8), mely „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gal.5:22-23)