„És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg ellenségein bosszút állt a nép.”

Józs 10,13a

Vágytál már arra, hogy csak egy kicsivel később sötétedjen, s be tudd fejezni, amit aznapra terveztél? Amikor több időre volna szükséged, szoktad Istentől kérni? Végül is az idő az Ő kezében van.

A mai igénk szerint Isten, aki tudta, hogy Józsuénak kicsit több időre van szüksége, megadta neki.

Józsué és az izraelita hadak az amoriták öt egyesült hadával találták szemben magukat, amikor a nekik kijelölt országot akarták elfoglalni, miután átkeltek a Jordánon. Józsué és emberei fáradtak voltak. A területért vívott küzdelem kimerítette őket. Józsué úgy döntött, hogy egy egész éjszakai menetelés után váratlanul tör az ellenségre. Megkérte Istent, állítsa meg a holdat, tartsa veszteg a napot, hogy legyen idejük a harcra.

Úgy tíz évvel ezelőtt Isten arra hívott, hogy időmet bízzam Őrá, s keljek fel minden hajnalban, hogy Vele és Igéjével töltsem az időt, s így indítsam a napjaimat.

Hogy tudnám ezt megoldani? – kérdeztem Tőle annak idején.

Azzal érveltem, hogy elfoglalt feleség és anya vagyok, rengeteg dolgom van. Ráadásul ott a pár hónapos kisbabám is. Szükségem van alvásra.

Eszembe nem jutott volna Istentől kérni, hogy alakítsa úgy az időmet, hogy beleférjen az Ő hívásának való engedelmesség és az összes többi felelősségteljes tennivalóm is.

Engedelmeskedtem ugyan, de csak félszívvel. Nem mintha nem akartam volna jobban megismerni Istent imádkozás és bibliaolvasás által. A gondot az jelentette, hogy azt hittem, jobban be tudom osztani az időmet, mint Ő. Hittem az ámításnak, hogy kézben tartom a dolgokat, magam osztom be az időmet, és sokmindenben helyt tudok állni. Azzal áltattam magam, hogy ilyen mindennapi aprósággal nem kell Istenhez fordulnom. Napom első gyümölcseiből nem kell tizedet adnom Istennek. Az ámítás hazudott.

Ahogy az amoriták, úgy az én önámításom is vereséget szenvedett. Az elmúlt tíz évben megtanultam, hogy mint Józsué, szólítsam meg Istent, és kérjem, állítsa meg a napot és a holdat, hogy elvégezhessem, amit rám bízott. Az a fontos mostmár, hogy harmóniában legyek az Ő időzítésével, s nem az, hogy kipipáljam minden tennivalómat.

Hiszem, hogy kezébe vette az időmet az én kedvemért? Igen, hiszem. Hogyan lehetséges ez? Ő Isten, a hatalmas ÉN VAGYOK, az idő Teremtője. Én egy kis „nem vagyok”, aki egyszerre mindig csak egy napot élvezhet Isten történetéből.

Ha időre van szükséged, ezentúl Istenhez fordulsz? Engeded, hogy szögekkel megsebzett kezében tartsa az idődet?

Uram, segíts mindig tudnom, hogy Te jó vagy, és bízhatom Benned. Juttasd eszembe, hogy az időm a Te kezedben van. Ámen.