„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.”

Ézsaiás 41:10-11

„Ne félj! Legyél bátor!” – mondjuk sokszor, mint tapasztalt szülők a bátorító szavakat gyermekünknek. Persze azért néha mi is félünk. A jövőtől, az ismeretlentől, a kihívásoktól…

Valószínűleg neked is megvannak a magad félelmeid. Ezek lehetnek belülről fakadó, vagy kívülről támadó érzések. Egy-egy régi kudarc, bukás könnyen elveszi a kedvünket az újbóli próbálkozásoktól. Megsebzett önbecsülésünk, eltorzult énképünk, belső bizonytalanságaink, alkalmatlanságunk érzése… mind olyan terhek, melyek folyamatosan nyomaszthatják lelkünket.

A külső támadások sem mindig könnyen peregnek le rólunk. Bántó kritikák, alaptalan vádaskodások, létbizonytalanságot okozó életkörülmények szorongáshoz, belső feszültséghez vezetnek. Félünk.

A jó hír az, hogy Isten ismeri ezeket a félelmeket. Tudta annak idején azt is, hogy Ádám és Éva, nem azért bújt el a bokrok mögé, mert mezítelenek voltak, hanem mert féltek. Féltek attól az Istentől, akivel korábban mély, őszinte beszélgetéseket folytattak. A kapcsolat megtört, mert valakinek a szavára jobban figyeltek. Több hitelt adtak a Csábító hangjának, mint Isten figyelmeztetésének.

Bármilyen hétköznapi félelmeink is vannak, a probléma gyökere itt van. Megtört kapcsolatok (Isten-ember; ember-ember; ember-teremtett világ), eltávolodás, menekülés. János az írja levelében, hogy a szeretet kiűzi a félelmet. A szeretetben nincs félelem.

Istennel az emberekből eltűnt a félelem. Istennel a félénk és dadogó Mózes kiállt a Fáraó elé egy rabszolga nép érdekében. Istennel a „pehelysúlyú” Dávid szembeszállt az ólomsúlyú Góliáttal. Istennel az emberek elindultak az ismeretlenbe, bementek a tüzes kemencébe, győzetek a többszörös túlerővel szemben, szembenéztek a halállal.

Isten több száz alkalommal leírta a Bibliában, hogy „NE FÉLJ”! Nem véletlenül. A vele való igazi szeretetkapcsolatban (hit) biztonságban érezhetjük magunkat. Ezt a békességet egyszer egy kis versben így fogalmaztam meg:

Béke

nem zavar a zaj

nem rémít a csend

   nincsen kint, csak bent

   nincsen lent, csak fent

szélcsend

   megszűntek a harcok

   ragyognak az arcok

nem látod a bajt

mert karjaiban tart.