Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként."
Ef 5,1-2.
BÖJT MÁSODIK VASÁRNAPJA
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta. (Jn 3,16)
Amikor egyik este öt rokonunk eljött hozzánk egy családi vacsorára, észrevettem, hogy nincs elég étel, hogy mindenkinek jusson. Anya tekintetét kerestem, és a húsos tál felé bólintottam. Megértette, mire gondolok, és olyan mozdulatot tett, mintha azt akarta volna mondani, hogy ne aggódj.
Anya fejezte be az evést leghamarabb, és akkor jöttem rá, hogy ő a legkisebb szelet húst vette ki, így biztosítva, hogy ne maradjon éhes senki.
Sokszor láttam, hogy anyukám először másokra gondol és csak azután magára. Anyám szeretetteljes áldozatai emlékeztetnek Isten végső és nagy áldozatára, amit értünk hozott. Isten feláldozta "egyszülött Fiát" (Jn 3,16), hogy vezekeljen a mi bűneinkért. Olykor elfelejtjük, vagy nem vagyunk tudatában, hogy milyen nagy volt Isten áldozata. Emlékeznünk kell, és továbbadni azt, amit megértettünk Isten áldozatos szeretetéből.
Megpróbáltam követni anyám példáját, hogy mások szükségeit előnyben részesítsem. Egy nap remélem, én is meg tudom majd mutatni gyermekeimnek, hogy a napi áldozataink hogyan lehetnek Isten szeretetének apró visszatükröződései.
Imádság: Drága Urunk, kérünk, segíts először másokra gondolni, és aztán magunkra. Ámen.
Hétköznapi áldozatok is tükrözhetik Isten szeretetét.
Nancy Autumn Deimler (Pennsylvania, USA)
Kapcsolódó hírek:
"Uram, te mosod meg az én lábamat?"
BÖJT MÁSODIK VASÁRNAPJA
VILÁGOSSÁGBAN JÁRNI
IGAZI FOGADALOM