A tökéletesség útjára lépő ember meg kell tanulja elfogadni, tisztelni, szeretni az embertársát!

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy szeretni aztán azt mindenki tud, s hogy itt ennél a fejezetnél nem is kell megállni, mert ha valamit tudunk, az a szeretet és a szenvedés, mert ez minden embernek nagyon megy! És valóban szeretünk, s mivel nem jól szeretjük egymást, ezért aztán szenvedünk is sokszor nagyon keményen!

Mikor beindult 1993-ban Déván a gyermekvédelmi munka és befogadtuk az első pár gyereket, nagyon hamar köztünk, felnőttek közt parázs vita támadt arról, hogy mit is jelent szeretni egy gyereket! Milyen is az az egészséges szeretet, mely köztünk, emberek között van, kellene legyen?! A szeretetnek sokféle megközelítése volt, van és lesz is!

Tény az, hogy a különféle korokban, rendszerekben, sok - sok válasz született erre a kérdésre, mert mindenki a maga módján szeret. Igazából egy egy világnézet közti különbséget, nagyon sokszor vissza lehet vezetni e kérdésre adott különféle válaszokra!

Hogyan szeressük egymást? E kérdésről nagyon komoly dolgozatokat lehetne írni, de mi keresztények itt is a mi Urunk Jézus Krisztus példáját szeretnénk megismerni és követni!

A tökéletes szeretetről Nagy Szent Teréz tanítja: "ez a szeretet hasonló ahhoz, amelyet a mi szerelmes Jézusunk érzett irántunk!" Itt megint bajba kerültem, mert egy egész adventi sorozatot lehetne tartani Jézus szeretetének iskolájáról. Az idő korlátolt, a hosszú fejtegetéseket amúgy sem szeretitek olvasni, ezért én itt csak néhány szempontot foglalok össze:

Haladni akarsz a tökéletesség útján? Vedd a kezedbe az Evangéliumot és alázattal olvasd, figyeld meg, hogy Jézus, hogy szereti az embereket, a bűnösöket, a szenteket, a tanítványait, mindenkit, és ha már előttünk a szent példa, akkor rajta, kövessük! Jézus irántunk való szeretetéről sok mindent elárul a következő mondása:

Azt szeretném, ha az én örömöm a ti örömötök lenne, és örömötök maradandó lenne! Jn 15, 11.

Milyen szép, Jézus megosztó szeretettel szeret, a maga javait, örömeit jó testvérként nem csak felkínálja, hanem szeretné megosztani velünk. Az igazi szeretet nem önző hanem megosztó, befogadó, részvéttel teli!

Minél előbbre haladunk a tökéletesség útján, annál nagyobb lesz a szívünk. Talán az elején csak néhányan férnek be oda, de idővel nagyra tárul a szíved, és érezni fogod ahogy szűkebb baráti köröd után, már a drága szülőfölded, egész hazád, majd a nagyvilág is helyet kap jóságos szeretetedben!

Jézus nagyon magasra rakta a mércét: Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, aki életét adja barátaiért. Jn 15.12.

A cél maga a Végtelen szeretet, ez a jézusi mérce! Jézus életében a szeretet fénye bőséggel árad, jókra, gonoszokra egyaránt, sőt ahogy a szentírásban látjuk, a mesterünk a századikat is megkeresi, a tékozló fiúra is kiárad az atya befogadó, a bűnössel mindenét megosztó gyógyító szeretete!

Igen, Krisztus a megroppant nádat nem töri el, a pislákoló mécsest nem fújja ki, Ő magához hív: "Gyertek hozzám mindnyájan kik elfáradtatok, kik az élet terheit hordozzátok, én felüdítelek titeket!"

Milyen szép, Jézus nem dorgál, szid vagy ítélkezik, hanem gyógyít, vigasztal, bátorít, erőt ad. Világosan kifejti: "azt szeretném, hogy gyümölcsöt teremjetek, maradandó gyümölcsöt!" Jézus úgy szeret, mint a jó edző, azt akarja, hogy legszebb álmainkat valóra váltva önmagunkat kiteljesítsük, társai legyünk Istenünknek a világ továbbteremtésében, hogy felnőve oda, Vele egy asztalhoz ülhessünk az örökkévalóságban!

Csodálatos szeretet, mely nem csak elfogad, hanem lássa bennünk a hegyeket mozgató, csodatevő erőt, és ezt fel is tudja ébreszteni bennünk! Jézus, szeretetében szeretne felszabadítani a bűnök fogságából ahogyan Zakeust, a gadarai ördöngöst vagy Sault, hogy megtapasztalva Isten végtelen bölcsességét, jóságát, elfogadó, befogadó szeretetét, mi magunk is tisztán, szentül éljük életünket, írjuk meg a magunk szép szeretethimnuszát!

Olvasva az Evangéliumot, a szeretet iskolájának legfőbb tankönyvét, nagyon sokszor magunkba roskadhatunk ha rádöbbenünk, hogy még milyen messze vagyunk attól a tiszta szeretettől, mellyel Jézus Krisztus szerette övéit!

De ne keseredjek el, mert engem is Jézus ugyanazzal a gyógyító, kitartó szeretettel szeret mely felemelte az apostolait, a szenteket!

Csodálatos látni, hogy ebben az isteni szeretetben mennyire megtisztultak, megszépültek, megerősödtek az apostolok, ők maguk is szentté váltak!

Induljunk el és szeressük egymást Krisztus Urunk szeretetével, és akkor mi is mindannyian szentté válunk!

Szeretettel, Csaba t.