'Sokan nem hisznek a szó erejében.
Jézus feltámadása után találkozik az Emmauszi tanítványokkal, akik mindenből kiábrándulva mennek haza, távolodnak Jeruzsálemtől, mindattól, amit Krisztus jelent.
Jézus nem parancsolja vissza kishitű, megtorpant társait, hanem elkíséri a tőle elvezető úton, és olyan szépen beszél velük, ahogyan ők mondták, 'lángolt a szívünk, míg hallgattuk őt'.
Jézus meghallgatja a másik felet, majd beszél, érvel a Szentírásból, mert hisz a kimondott szó erejében.
Szándéka tiszta, magasabb rendű életet kínál testvéreinek.
Én is hiszek a szóban, az igében, mely által beléphetek testvérem szívébe.
Hiszek a párbeszéd erejében, mely által értékeimet felkínálhatom, és megismerhetem társamat, az ő álmait, céljait, reményeit.
A kimondott igaz szó által mindketten többek leszünk.
Minden kis búzaszem a tavaszi verőfényben, az áldott esőtől öntözött földben élni akar.
Kis gyökerével a földbe kapaszkodva belegyökerezik, nyújtózik a kék égbe, hogy meghozza parányi virágait,
majd szemet, gyümölcsöt terem.
Ő is, mint te, és minden élő, élni, növekedni, kibontakozni akar.
Vágya, álma: virágot, gyümölcsöt adni a világnak.
Ha Istentől beleírt álmát, vágyát segíted megszületni okos szóval, társa lehetsz, barátja, így belőled is fakad a virág, a gyümölcs.
Gyümölcsét megosztja veled, és te is boldog leszel, mert gyümölcsöd az, hogy ő gyümölcsöt terem.'
Kapcsolódó hírek:
Böjte Csaba :ADVENTI ELMÉLKEDÉSEK
Böjte Csaba : ADVENTI ELMÉLKEDÉS - A BŰN
Böjte Csaba: ADVENTI ELMÉLKEDÉSEK
Böjte Csaba :ADVENTI ELMÉLKEDÉSEK