'Ha az ember figyelmesen járja élete útját, lépten-nyomon olyan dolgokat érzékel, amelyeket nem lát, amelyek meghaladják a tapasztalatát.

Ha felületesek vagyunk, akkor azt mondjuk, hogy véletlen, szerencse, viszont ha jobban odafigyelünk, az az érzésünk, hogy valaki vigyáz ránk, segít és óv minket.

Az emberiség mindig is mondta, hogy teremtett lények, angyalok vesznek körül minket.

Jézus Krisztus is gyakran beszél róluk: 'Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.' [Mt 18,10]

Mindenkinek van őrzőangyala Jézus Krisztus szavai szerint.

Következetlenség lenne, ha Jézus szavahihetőségét elfogadom, de az angyalok létét nem hiszem, akkor azt mondhatnám, ha ebben tévedett, mindenben tévedhetett. Az angyalokról szóló tanítása is fontos kell hogy legyen mindannyiunk számára.

Számomra Isten stílusára vall, hogy nem magányosan trónol a mennyben egy lakatlan szigeten, hanem benépesíti az Általa teremtett világot. Az Egyház biztat, hogy kérjem és fogadjam is el az angyalok segítségét, jóságát, próbáljak szövetséget kötni velük életcéljaim megvalósításában. 

Isten teremtő fantáziája végtelen. Nagyképű az az ember, aki 20-50-80 év tapasztalatától vezetve ki meri mondani, hogy mi létezik és mi nem a hatalmas világmindenségben. 

Én alázatosan, a Szentírást olvasva, Krisztusra figyelve hiszem, hogy a földi dimenziókon túl létezik egy mennyei dimenzió is, egy olyan világ, amelyet el sem tudunk képzelni, melynek lakói a halhatatlan lények, akiket angyaloknak szoktunk nevezni, és akik közé mi is meghívást. kaptunk.'

'Jézus annál többet, mint hogy szeretetből meghalt értünk  a kereszten, anélkül, hogy örökre hátat fordított volna nekünk, nem erőst tudott volna tenni. Nincs olyan reggel, hogy Isten ne indítana bennünket a jóra, a szépre, amikor fölkelünk, nincs olyan rossz tett, amely után belülről ne birizgálna; menj, békülj ki, kérj bocsánatot, kezdd újra!

A lelkiismeretünk Isten szava bennünk, és Isten sohasem alszik bennünk.

Nincs azaz eldugott kis falu, az a lepukkant ember, akinek a szívében ne lenne ott az Isten.

Ahogyan húsvét hajnalán nem adta fel, ugyanígy nincs az a szerencsétlen ember, akinek a szívében ne keresne továbblépésre vezető kiutat, megoldásokat azokra a nyomorúságokra, amelyben ő él. Nemcsak az egyes ember szívében működik így, hanem az emberiség életében is. Hiszem, hogy Neki mindig van egy 'ásza' az ingujjában, amit kijátszik, ha nagy gond van.

Meg vagyok győződve, hogy Ő tovább viszi a világot. El tudom képzelni, hogy az emberiség nagy fájáról ágak fognak letörni és pusztulnak le - törtek le eddig is a történelem folyamán -, de valamilyen módon ez a törzs kihajt.

Isten munkálkodik.'

Ámen