Sokszor kértek, hogy foglaljak állást a világunkban lévő rosszal, ellenségeskedéssel kapcsolatosan. Írtam egy pár gondolatot, szeretettel megosztom.

Kinek van igaza? Én nem szeretnék belevegyülni egyik oldalon sem az igazságért vívott küzdelembe, mert én azt látom, hogy Saullal, a rosszindulatú, gyilkos szándékú zsidóval Jézus párbeszédet kezd: "Saul, Saul miért üldözöl engem?". És a párbeszéd odáig fejlődik, hogy Saulból a népek apostola lesz, Szent Pál is megírja a csodaszép Szeretet himnuszát. Jézus nem elítéli, hanem felszabadítja a bűnben, a sötétben élő embert, szabaddá teszi a szeretetre, a bizalomra, a jóságra.

Ez az út az egyetlen járható út! Számomra az emberek nem statikus, ércbe öntött, merev entitások, hanem a fény felé hajló, igazságot kereső, dinamikusan fejlődő, maréknyi porból született Isten Gyermekei.

Hiszem, hogy mindannyian vágyunk arra, hogy kibontakozzunk, virágot, gyümölcsöt hozzunk, hogy így életünknek értelme, nemes célja legyen. Az lenne a fontos, hogy a párbeszéd által segítsük egymást, hogy mindenki írja meg a maga Szeretet himnuszát.

Meg vagyok győződve, hogy Isten teremtette szép világunk elég nagy, van itt hely bőségesen mindannyiunknak.

Abban is biztos vagyok, hogy jóságos mennyei Atyánk jól feltarisznyázta a világunkat, van elég vasérc, réz, szén, kőolaj, jutna mindannyiunknak, ha bölcsen és testvéri szeretettel használnánk fel azt.

Világunkat, mint egy óriási puzzlet képzelem el, megvan itt minden, csak a gonosz egy kissé összezavarta a darabokat, de nekünk nyugodt, békés munkával, szépen sikerülhet, sikerülnie kell mindent helyrerakni.

És ez szép dolog, férfihoz méltó élet, számomra szebb, mint egy tökéletes kész világot szájtátva szemlélni.

Jézus Krisztus azt mondta: "Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom."

Igazából az én reményem ez a mindmáig munkálkodó Isten, mert azt el tudom hinni, hogy az én, a te munkád értelmetlen, céltalan üres lötyögés, de azt, hogy a teremtő Isten mindig a szeg mellé ütne, azt nem.

És mi mindannyian ennek a teremtő Istennek a kisebb - nagyobb munkatársai vagyunk.

Hiszem, hogy minden nyafogás, siránkozás ellenére a világunk előre halad, és kibontakozik.

Természetes, hogy kinövünk egy-egy cipőt, ruhadarabot, társadalmi szokások, valós, vagy vélt értékes beidegződések dőlnek körülöttünk halomba.

Az emberiség nagy fájáról népek, nemzetek törnek le, és semmisülnek meg, ha nem tudnak rugalmasan megújulni, előre nézni, de ez nem a világ vége.

Hiszek a kibontakozó győzelmes életben, mely tudatosan a fény felé tör, a fény felé, melynek a neve: őszinteség, igazság, szolidaritás, élet, szeretet, Isten.

ÁMEN