Kedves Testvérek!

Itt van az ősz, hóharmat tarolja le a virágokat, a leveleket a fákról.Az ősz a levert forradalmak, népünk szenvedéseinek az ideje is. És alattomosan körülöttünk kígyózik ez a gazdasági válság, melynek méreteit és a mi kis életünkre való hatásait még nem is látjuk pontosan.

Gondok, bajok, válságok részei az életünknek. Krisztus nem ígérte, hogy aki utána akar menni, annak csupa napfény lesz az élete és virágesőben járhat, majd az angyalok által elénk terített bársonyszőnyegen. Nem: Ö azt mondta, hogy: "ki utánam akar jönni vegye vállára a keresztet és úgy kövessen engem!"

Felmerül a kérdés, és sokan nekem is szegezik, hogy egy kereszténynek mi a teendője váltság idején.

Arra gondoltam, hogy a Szent Család példáján keresztül fogalmazzunk meg a magunk számára egy stratégiát. Nézzük meg ők hogyan viselkedtek a váltság idején, és kövessük őket alázattal:

Ismerős a történet: a 12 éves kis Jézussal szülei felmennek Jeruzsálembe. Az ünnep végén elindulnak hazafelé, és egy idő után észreveszik hogy nincs velük a gyermek. Szörnyű percek lehettek ezek: 

Három fontos szabályra hívnám fel a figyelmeteket: 

1. A Szent Család nem esik pánikba: Abban az időben a közbiztonság nem a mai volt, az, hogy egy erős, egészséges fiút elraboljanak rabszolgának, nagyon elképzelhető. Bármi megtörténhetett, látták ők már a gyermekgyilkos Heródes kegyetlenségét is.

A Szent Család uralkodik magán, szépen szisztematikusan elkezdik keresni az Isten által rájuk bízott Gyermeket. Három nap hosszú idő, és mégis amikor megtalálják, Mária csak ennyit mond: "nézd atyád és én aggódva kerestünk, miért tetted ezt velünk?

Döbbenetes önuralom, nem kerül elé nadrágszíj, nincsenek idegösszeomlások, nagy jelenetek, sírógörcsök. Csodálom ezt az önuralmat, melyet kemény, kereső három nap után siker koronáz.

2. Nem dobják be a törülközőt, fásult rezignáltsággal, nem ülnek le, és fatalista módon, nem mondják, azt, hogy ha akarja majd az Úr visszahozza a gyermeket. Nem mondják azt, hogy Isten adta és Isten elvette, hanem minden erejüket megfeszítve próbálják megoldani ezt a váratlan komoly feladatot, mellyel szembe kerültek. Isten rájuk bízta a Szent Fiát, és ők a maguk kis emberi eszközeikkel sikeresen próbálják megoldani a feladatot. 1-2 nap után sem adják fel a keresést, tudják, hogy Isten lehetetlen dolgokat nem biz az emberre. Csak kell legyen megoldás! Végérvényesen nem mehet zsákutcába az élet! És nekik lesz igazuk, megtalálják és átölelhetik drága kincsüket a földre szált élő szeretetet.

3. Összezárnak. Nem esnek egymás nyakának, és nem kezdik firtatni, hogy ki mennyire felelős a kialakult helyzetért. Persze hogy mondhatta volna Mária, hogy te vagy a férfi, miért nem ügyelsz ránk?

És József is kitörhetett volna: Hát nem rád bízta a Jóisten a gyermeket, te beszéltél az angyallal, te vagy az anya! Mind a kettőjüknek igaza lehetett volna, de most nem az igazságot kell keresni, hanem a földre szállt szeretetet, az Istenembert. 

"Atyád és én aggódva kerestünk.." mondja Mária. Együtt, felelősen próbálják elhárítani az életük ellen irányuló csapást. Ők tudják, hogy nem egymásban kell keresniük a problémát, a gond ott van és egyformán sújtja mindkettőjüket, ezért minden erejüket latba vetve összefognak és együtt oldják meg a feladatot. 

Kedves Testvérek a létért küzdeni kell, az erdőben a kis őzike létével fizet, ha a rejtőzködés, menekülés, életben maradás feladatait nem tudja megoldani a farkasok között. Számára nem kérdés, hogy van-e kedve szaladni, csendben figyelmesen táplálkozni?

Neki ott nincsenek jogai, csak lehetőségei, melyeket ha kihasznál, életben marad. Természetesen a feladat megoldása okosabbá, ügyesebbé, erősebbé teszi. Mindennapi küzdelmei által nő fel, hogy nagy és szép legyen.

Az emberek világa is hasonló! Mi is dzsungelben élünk! Az ördög mint ordító oroszlán vesz körül, és azt keresi, hogy kit nyelhet el. A létünkért küzdünk. Ha megtanulunk két lábon járni, szépen beszélni, önmagunkon uralkodni, nehéz helyzetekben kitartani, éles szemekkel meglátni a veszélyt, a lehetőségeket, és azt villámgyorsan, és pontosan lereagálni, akkor életünk itt a földön kiteljesedik.

Ahogy Mária felvállalta a feladatot, és annak becsületes elvégzése által felnőtt, mi is felnőhetünk oda, hogy Istennel egy asztalhoz üljünk, ha kitartó kemény munkával megkeressük és megtaláljuk a holnapba vezető utat. 

Szeretettel, Cs. testvér