Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.
Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.
Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait.
Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve.
Zsolt 46,1-6.
CSAPÁSOK
Istenem, könyörülj rajtam... szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem. (Zsolt 57,2)
Időről-időre hatalmas természeti katasztrófák rázzák meg a világot. Földrengések, szökőár, hurrikánok és tűzvészek pusztítanak, gyakran emberek ezreinek életét követelve. Utólag sokan ezeket a tragikus eseményeket Isten büntetéseként magyarázzák, mások a klasszikus kérdést teszik fel: Miért? A zsoltáríró maga is küzdött a tragédiákkal szembenézve, és az életet a sötétség és kétségbeesés szavaival ábrázolta, de egyidejűleg felvillantotta Isten szabadításának reménységét is.
A zsoltár nekünk is imádságunk lehet az élet tragikus eseményei között. Szeretnénk, ha valaki megemlékezne szorult helyzetünkről.
Szeretnénk annak bizonyosságát, hogy nem vagyunk magunkra hagyatva, hanem Isten segítségünkre siet.
Világunk soha nem lesz mentes a katasztrófáktól, de az élet viharai között megnyugodhatunk abban a bizonyosságban, hogy Isten nem hagyja el a szükségben lévőket. Mi is elhatározhatjuk, hogy részt vállalunk az emberek megsegítésében.
Imádság: : Urunk, kérünk, nehéz élethelyzeteinkben légy velünk és vigasztalj. Tarts meg akkor is, amikor mi segítünk másoknak. Ámen.
Kapcsolódó hírek:
"Uram, te mosod meg az én lábamat?"
BÖJT MÁSODIK VASÁRNAPJA
VILÁGOSSÁGBAN JÁRNI
IGAZI FOGADALOM