Mostanában mint lelki gondozó és életápoló egyre több olyan emberrel találkozom, akik maguk sem tudják, miért dideregnek és miért szorongnak, de szinte hipnotizáltan merednek a növekvő és sűrűsödő árnyakra, amelyek naponként jelennek meg előttünk, a tévé képernyőjén is.

Ezért arról szeretnék írni: nincs olyan árnyék, amely mögött ne ragyogna a FÉNY. Egyébként csak ott van árnyék, ahol FÉNY van.

Még így is fogalmazhatnék: azért van árnyék, hogy észrevegyük mögötte a FÉNYT. Az a tapasztalatom - s ez lélektani tény is -, hogy mindenki akarattal, akaratlanul is azonosul azzal, amire néz, amire dermedten rámered.

Aki az árnyékra mered, arra rámered az árnyék és beárnyékolja az életét.

Aki a Fénybe mártja arcát, életét - kifényesedik és megmelegszik, mint a napozó ember, sőt magában és magával viszi a fényt és a meleget.

Így született meg bennem három sorban mondanivalóm summája:

ÁRNYÉK MÖGÖTT FÉNY RAGYOG,

NAGYOBB MÖGÖTT MÉG NAGYOBB,

AMIRE NÉZEK, AZ VAGYOK."

"Mindenkinek szüksége van támaszra, de mindenkinek szüksége van arra is, hogy támasz legyen." 

"Nem elég megkapni, megnyerni a párunkat. Meg is kell tartani! Sőt, ha szükséges, bölcsen visszahódítani... az igazi megbocsátás még jobban egymáshoz fűzi a házastársakat. "

,,Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon,

mert nem lesz vége szórakozásuknak.''

,,A pozitív érzelmek jobban gyógyítanak, mint bármilyen csodacseppek. (...) Bebizonyosodott, hogy a betegségek mögött szellemi erő is van: gyűlölet, harag, keserűség. Betegek, mert hiányzik belőlük a derű és a szeretet gyógyító ereje.''

"Boldogok, akik figyelnek mások hívására, anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben. 

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket,mert ez a szeretet ára."

"Ha futunk a félelem elől, utolér, befog és ő használ minket: kihasznál és elhasznál.

De ha szembefordulunk vele, akkor mi használjuk fel a félelmet, mint a sas a rázúduló vihart: szembefordul vele és fölébe emelkedik - éppen a vihar ereje segítségével. Minden legyőzött félelem felfelé emel! "

"Aki el akar érni valamit, annak a célra kell szegeznie a tekintetét, nem az akadályokra."

  "Nagyon fontos a sorrend: Előbb kell lennie a hitnek, csak azután tapasztalhatom meg a csodát"

"Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk."

"A szeretet láng, mely melegít,

fény, mely világít,

mágnes, mely vonz,

illat, mely felüdít,

pohár, mely felvidít

hegy, mely meg nem rendül,

s mosoly, mely napvilágra hoz elrejtett dolgokat."

"Olykor talán jobb volna, ha semmit sem mondanánk, mert ahol száz szó is kevés, ott egy szó is sok."

"Szeressünk, MÉGIS szeressünk, akkor is, ha számtalanszor kiütötték tenyerünkből mások felé nyújtott szívünket. Szeressünk, s nem azért, mert "érdemes", hanem azért, hogy embernek érezzük magunkat, az Emberfia rokonának, ma élő tanítványának, mert szeretet nélkül nem lehet és nem érdemes élni, mert "a szeretet a legnagyobb és soha el nem múlik".

"Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben."
"Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz."
,,Régi szokás a szeretet szívvel ábrázolni. Találó kép. Az anatómusok a szívben két pitvart és két kamrát különböztetnek meg. Szeretetünknek is vannak pitvarai meg kamrái. A pitvar a találkozás helye, ott van az a hely, ahol egymásra lelünk, udvarolunk (pitvarolunk); a kamra a titkok helye, az intim szféra, ahol azok a dolgok történnek, amelyek nem valók mindenki elé.....''

,,Gondolataink, képzelgéseink adják meg lelkünk alapszínét. Ahogy két egyforma pohár azonnal "más" lesz, ha az egyikbe vörösbort, a másikba sósavat öntünk; így töltenek ki bennünket gondolataink és adják meg lényünk jellegét.

Gondolataink, képzelgéseink éppúgy átcsillannak rajtunk, mint a poháron a folyadék.Láttunk-e már csúnya arcot szépnek? Szép arcot - visszataszítónak?Öreg arcot - megfiatalodva, kisimulva? Fiatal arcot - napok alatt megöregedni?... - A gondolat- és képzeletvilág "varázsa" ez!

De nemcsak nappal, még éjjel is hatnak gondolataink, képzeletvilágunk.Bekúsznak álmainkba és befolyásolják éjszakánkat, pihenésünket.

Nem mindegy, milyen gondolatokkal, fantáziálással alszunk el. Tisztákkal vagy tisztátalanokkal-e? Gyűlölettel, vagy csöndes, békés derűvel?

Elalvás előtt való gondolataink ugyanis álomnyitó gondolatok. Azokhoz társulnak a tudatalattinak különböző mély rétegeiből feltörő álmok. Nem mindegy tehát, hogy gyilkosságról szóló detektívregénnyel alszunk-e el, vagy az Igével! Haragosunk arcával, vagy Jézusra gondolva. Egész éjszakánkat, sőt annak következményeképpen egész másnapunkat befolyásolja, mert álmainkra esetleg nem emlékezünk, de hangulata bennünk maradhat egész nap, ingerültség vagy derültségformájában.''

,,Hadd fejezzem be egy vallomással: hónapok óta van egy egészen rövid, reggeli imádságom: -- Add, Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap!" Ennyi az egész. Szívesen átadom, mert ebben minden benne van.''