„Buzdítsátok egymást minden napon, míg tart a ma” (Zsid 3,13) 

Az ötös lottó nyertesei sokszor hónapokig nem merik átvenni a pénzüket, mert félnek! Mit nyertek akkor azok, az álmatlan éjszakákon kívül? Ha viszont száz forinttal ki tudtunk segíteni egy rászorulót, olyan örömöt nyerhetünk, amit senki sem vehet el tőlünk. Mindez mellet az ilyen tettünket odafönn is „jegyzik”! („és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint” (Jel 20,12b.) 

„Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan meg. tartjuk.” (Zsid 3,12-14) 

A régi egyházi hagyomány szerint, amikor János, Efezus püspöke közel száz esztendős volt már és nagyon ritkán tudott elmenni a templomba, a gyülekezet annyira vágyott Jézus utolsó élő tanítványa után, hogy két igehirdető társa karon fogta és bevitte az efezusi templomba az öreg Jánost és tiszteletteljesen megkérték, hogy még utoljára mondjon valamit a gyülekezetnek. És a régi hagyomány szerint az egész igehirdetése, mondanivalója ez az egy mondat volt: „Fiacskáim, szeressétek egymást!” 

Engem mindig nagyon mélyen meghat és inspirál, ha valaki öregségében summázni tudja a mondanivalóját, a lényeget egyetlen mondatban tudja sűríteni. Jánosnak a Lélek által megadatott, hogy a lényeget tudta mondani, a legfontosabbat, hiszen ő írta le, hogy az Isten szeretet (1Jn 4,8). 

Ha valaki megkérdezné, hogy több, mint négy évtizedes szolgálat után miben foglalnám össze, hogyan summáznám igehirdetésemet, miben látom a csúcsot, a lényeget, azt felelném, amit János: a legnagyobb a szeretet. Ennél nagyobb hatalom, mint a jézusi szeretet, az agapé, nincs. Azt látom, hogy ha valamiért érdemes élni, még ha sokszor úgy tűnik is, hogy nem érdemes, mert kiütik kezedből a szívedet, akkor ez az. És abban látom Krisztus mindenkori tanítványának pecsétjét, az tesz valakit tanít­vánnyá ma is, hogy a vezérszava: MÉGIS. Ez az ember nem szeretetreméltó, MÉGIS szeretem, addig szeretem, míg meg nem puhul a szíve. Ha nem áll velem szóba, én akkor is szólok hozzá. Ha nem érdemli meg, én akkor is megbocsátok. Ha nincs semmi örülni valóm, én akkor is mosolygok és megpróbálok örülni, mint az öreg Pál, bilincsek között, a börtönben, halála előtt, aki ezt írja: „ Örüljetek, ismét mondom örüljetek” (Fil 4,4). 

Miben tudnám lelki gondozói szolgálatomat, a sok-sok beteg lélekkel való foglalkozásomat összefoglalni? Mit tanítok az új papi generációnak? Ezt: lelki, és merem állítani, testi egészségünknek a forrása: jó kapcsolatban lenni magunkkal, embertársainkkal, Istennel. Mind a hárommal. Ha bármelyik hiányzik, ott baj van és elvérzünk lelkileg. 

Most egy „fontos dolgot” szeretnék mondani. Ez az egyetlen szó, két betű úgy jutott eszembe, hogy egy tanulmányt olvastam, John Ruskinnak, a nagy angol esztétának, tudósnak az életéről: ő tanította a szép­ség tiszteletére Angliát. Ruskin íróasztalán volt egy ökölnyi csiszolt márványtömb, rávésett két betűvel (angolul persze több, mint két betű) MA. Semmi más. MA! Ez volt az, amire ő mindennap ránézett, nem tegnap, nem holnap, hanem ma. 

Betettem a könyvjelzőmet, becsuktam a könyvet és elkezdtem meditálni, hogy milyen okos ember volt, mennyire lényeges az, hogy MA. A tegnap már nem az enyém, az elmúlt, az már Isten kezében van. A holnap az még nem az enyém, az még az Isten kezében van. Nem véletlenül mondja az efezusi levélben az apostol: „,Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok” (Ef 5,16). Miért gonoszak? Mert elmúlnak gyorsan. Úgy elröppen a mai nap is, hogy észre sem veszed, már holnap van. Ma: ma van. Ez a mai nap áll a rendelkezésünkre, a tegnap MÁR NEM, a holnap MÉG NEM. 

Gondolkoztam ezen a bevésett márványgömbön, milyen érdekes, lélektanilag is így igaz. Egyre gyarapodik, egyre inkább népbetegséggé válik a neurózis, pszichózis, a lelki és idegbetegség. Bizony, nincs ez másként, minthogy a neurotikus ember vagy a múltban él, visszafordított nyakkal, hogy jaj, de szép volt az ifjúságom, vagy de rettenetes volt, és azon siránkozik. Szóval úgy megy előre, hogy hátranéz, így persze el lehet esni. Vannak, akik azért esnek egyik depresszióból a másikba, mert a múltban élnek, a múltba merengenek vissza - és elfolyik a MA. Vagy pedig sokak lelki betegségét az okozza, hogy állandóan a jövőről álmodoznak, vagy szüntelen félnek attól. Hogy mondja a Prédikátor könyve? „ Sok álomban sok a hiábavalóság” (5,7). Ismerek sok olyan középkorú embert, akik tizenöt-húsz éven keresztül arról álmodozott, mit fog majd tenni, csodálatosan szép terveket szőtt: fogom majd elkezdem közben elfolytak a napok a keze közül, az élete körül. Nemrégen sírdogált előttem egy harminc-negyven év közötti nő: Észre se vettem, hogy tíz éve tervezek, és eddig még nem csináltam semmit! A sok álmodozásban sok a hiábavalóság. Van, aki dermedten néz a jövő elé, meg sem mer mozdulni, mint a kismadár a kígyó előtt, mert MAJD. 

Míg elmélkedtem arról a márványba vésett egy szóról: MA, hogy mennyire igaz, milyen bölcs volt a nagy tudós, amikor maga elé tette, amit ma elvégezhetek, az tegnap nem ment volna, s holnap már mást kell csinálnom eszembe jutott, hogy ezt Isten Igéje már a híres esztéta előtt megmondta. Meg is találtam a héber levélben: „Buzdítsátok egymást minden napon, míg tart a ma” (Zsid 3,13). Egymást! Én most így az íráson keresztül buzdítalak benneteket, ti meg még MA valakit. Nem tudom, kit, ti majd fogjátok tudni. Mert holnap esetleg már nem lehet. 

Mikor tartalmas a napom, mikor mondhatom, hogy na, a mai napnak volt értelme… ma érdemes volt élni? Három dolgot mondok, nem receptnek, úgy fogadjátok, mint vallomást. 

Először, akkor van tartalma egy napomnak, ha hagyom, hogy szolgáljon nekem az Én Uram, Jézus Krisztus. Mert Ő azt mondta: ,,Az emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon sokaknak és életét adja váltságul sokakért ” (Mt 20,28). Hogyan? Ha becsukok egy könyvet és hagyom, hogy muzsikáljon a szívem, beszéljenek hozzám a gondolatok, és ezeket támogassa meg Szentlelkével Jézus Krisztus. Egyszer csak egy gondolatból igehirdetés válik. A szóból Ige. Amikor hagyom, hogy a csönd megcsendüljön, és abból a csöndből rám szól az én Uram Jézus, és mosogatja olykor a lábamat, néha a fejemet, megpirongat, szégyenkezem, vagy így szól: „Jól van fiam, kevesen voltál hű, most már többre bízlak” (Mt 25,21). 

Amikor a feleségemmel együtt tudom a reggelt kezdeni, elolvassuk az Igét, és megpróbáljuk kihallani belőle a Gazdánk szavát, akkor van értelme egy napnak. Sokszor olyan hirtelen elalszik az ember, úgy rohan a napja, hogy kifolyik az ujja közül és este valami hiányzik. Hirtelen rájövök: hiányzik, hogy nem voltam öt percig sem csendben. Csak akkor van értelme a napnak, ha hagyom, ha hagyod, hogy szolgáljon neked a te Urad, Jézus Krisztus. 

Másodszor akkor van értelme a napnak, ha Jézus szolgálatát valamiképpen tovább adom. És mivel kell szolgálnunk egymást? Nem feltétlen pénzzel vagy egyéb értékekkel! Többet kér tőlünk Isten: időt! Ez a legértékesebb tulajdonunk, hiszen nem pótolható, mindenkinek kiszabott „mennyisége” van belőle. Nem véletlenül mondja az angol, hogy az idő pénz; de hozzá kell tennünk: időt semmi pénzért nem tudunk venni magunknak! Igazi jézusi szolgálat, ha egy órát, fél órát, háromnegyed órát, vagy egy délelőttöt valaki másra tudok szánni, ha másképp nem, legalább legyen fülem a hallásra. Ez így is érvényes. Lehet, nem tudok már jó tanácsot sem adni, de meghallgatni tudom. Ez ma a legdrágább, mert ma senkinek nincs ideje. Ha valakitől azt kérdezem: Van-e pénzed? Hát valamennyi van. Ha azt kérdezem: Van-e időd? Az nincs! Ugye, hogy ez a legdrágább? Hát ebből a legdrágábból kell odaáldozni valakinek valamit. 

Ha úgy tekinthetek vissza este a napomra, hogy hárman voltak nálam, ez naponta egy óra, vagy háromszor két óra volt; sok bölcsességet nem tudtam mondani, lakást nem tudtam kiutalni, a férjét nem tudtam megváltoztatni, a betegségét nem tudtam meggyógyítani de együtt tudtam vele lenni, imádkozni, csöndben lenni akkor volt értelme a napomnak és azt hiszem, az övének is. Mert ketten hármasban voltunk. És ez nagyon nagy dolog. 

A harmadik, ami értelmessé teszi a napunkat és ez nemcsak rám érvényes, hanem mindenkire, mert ez tesz bennünket igazán emberré ha egy nap valamire azt tudom mondani, hogy IGEN, vagy hogy NEM. Tehát ha valami határozott döntést hoztam, mert nincs borzasztóbb, mint az eldöntetlen élet, mint az, ha valaki mindig tétovázik, soha nem tud semmire se igent, se nemet mondani, aki mindig csak improvizálja, rögtönzi az életét, hogy majd, majd. 

Nincs rémesebb szó, mint MAJD! Az ősevangéliumban, Márk evangéliumában csak úgy vibrálnak ezek a szavak: Tüstént, rögtön, azonnal. Rögtön otthagyták a hálóikat rögtön követték Jézust. Mindig tüstént, azonnal döntöttek, mert nincs szörnyűbb, mint az eldöntetlen élet. Még a rossz döntés is jobb, mert egy rossz döntést ki lehet javítani; de az el nem döntött életet nem. 

A németeknek van egy furcsa összetett szava: jain. A ja és a nein szóból tevődik össze. Politikusok ma gyakran használják, olvasom a svájci meg a német lapokat, hogy ez politikai szempontból olyan jain-válasz volt. Mi is mondjuk, hogy nemigen. Igen is, meg nem is, se ide, se oda. Mi erről a mi Urunk véleménye? „Bárcsak volnál hideg vagy meleg, de langymeleg vagy, kiköplek a számból” (Jel 3,16). A jain, a nemigen embereket Jézus kiköpi a szájából. 

Tehát igenis akkor van értelme a napoknak, amikor elhatározom: Igen, ezt teszem, ezt nem teszem; ezt mondom, ezt nem mondom; ezt nem olvasom el, ezt a televízió darabot nem nézem meg de ide elmegyek. Igen vagy nem! Döntések sorozata tölti ki és adja meg a pozitív, szikrázó töltését egy-egy napnak. 

Mi az a három, amit kiemeltem? Hagyom Jézust szolgálni magamnak; ezt a szolgálatot továbbadom és az elém adódó dolgokban határozott döntést hozok. Ügyeimre határozottan azt mondom, hogy igen vagy hogy nem. Miért? Mert Jézus szerint: a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem. Ami ezen felül van, az a gonosztól van (Mt 5,37).

Nem lehet e nélkül egészségesen élni, hogy ne legyenek határozott igenjeink és nemjeink, döntéseink ide vagy oda.