Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.

Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.

A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.

Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.

Mert üdvösségünk reménységre szól.

Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?

Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.

Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.

Róm 8,18-28.

EGY EGYSZERŰ IMA

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. (Róm 8,28)

Férjem hazatért a tőlünk három órára levő kórházból, ahol édesapja az intenzív osztályon feküdt. A 18 éve tartó betegség után úgy tűnt, apósom élete a végéhez közeledett. Miután a családom nyugovóra tért, leültem, hogy átgondoljam a nap feszültséggel teli eseményeit. 

Imádkoztam a férjemért, aztán a többi családtagért, akik a kórházban maradtak. Amikor apósomért akartam imádkozni, ráébredtem, nem tudom, mit mondjak. Így azt kértem, Isten akarata legyen meg. Hálát adtam Istennek, hogy ezt az egyszerű imát minden helyzetben elmondhatom, és bíztam abban, Isten mindenki javára rendezi el a dolgokat. (Róm 8,28) 

Elővettem a Csendes Perceket és az aznapi áhítathoz lapoztam. Az első szavak, amiket olvastam, ezek voltak: Jézus imádkozott, "jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod..." (Mt 6,10).

Pontosan erre az igére volt szükségem, hogy megbizonyosodjam róla, Isten meghallotta imámat. Rögtön békesség töltött el, és éreztem, megújult Istennel való kapcsolatom. Tudtam, Isten értette és elfogadta imádságom.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük Jézus imádságát, a tökéletes imát. Segíts hozzád jönnünk terheinkkel és aggodalmainkkal imádságban. Ámen.

Isten hallja imáinkat akkor is, ha nem találjuk a szavakat. 

Cathy Lee Taylor (Florida, USA)

MI ATYÁNK…

Mikor a szíved keserűséggel tele,

Amikor nem csönget rád soha senkise,

Mikor sötét felhő borul életedre,

Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe;

Ó, lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!

Nézz fel a magasba, reményteljesen,

S fohászkodj: Mi Atyánk, Ki vagy a mennyekben!

Mikor a magányod ijesztőn rádszakad,

Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,

Mikor eláraszt a durva szók özöne,

Átkozódik a rossz, – erre van Istene!… –

Ó, lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!

Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:

Uram! szenteltessék meg a te neved!

Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,

Mikor elnyomásban szenved az igazság,

Mikor felszabadul a pokol a földre,

Népek homlokára Kain-bélyeg sütve:

Ó, lélek, ne csüggedj! Ó, ne törődj bele!

Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,

S kérd: Uram! Jöjjön el a Te Országod!

Mikor belédsajdul a rideg valóság,

Mikor életednek nem látod a hasznát,

Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve,

Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne…!

Ó, lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!

Nézz fel a magasba, – hajtsd meg homlokod,

S mondd: Uram! Legyen meg a te akaratod!

Mikor a kisember fillérekben számol,

Mikor a drágaság az idegekben táncol,

Mikor a gazdag milliót költ, hogy éljen,

És millió szegény a nincs-től hal éhen:

Ó, lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!

Nézz fel a magasba, – tedd össze két kezed,

S kérd: Uram! Add meg a napi kenyerünket!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,

Mikor hited gyöngül, – sőt, ellene támadsz,

Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,

Minden lázad benned, hogy tagadd meg Őt:

Ó, lélek! ne csüggedj! – Ne egyezz bele!

Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:

Uram, segíts! s bocsásd meg vétkeinket!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,

Munkád elismerik, lakást is szereznek,

Mikor verítékig hajszoltad magadat,

S később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak:

Ó, lélek, ne csüggedj, ne vedd a szívedre!

Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:

Uram! – Megbocsátok az ellenem vétőknek…

Mikor nagyhatalmak a békét tárgyalják,

Ámde béke sehol, – csak egymást gyilkolják!

Mikor a népeket a vesztükbe hajtják,

S kérded: Miért tűröd ezt, Isten, Mi atyánk?!

Ó, lélek, ne csüggedj, ne ess kétségbe!

Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:

Lelkünket kikérte a Rossz, támad, tombol!…

Uram! Ments meg kísértéstől! ments meg a Gonosztól!

****

S akkor szól a Mester, keményen, szelíden:

Távozz, Sátán! Szűnj, vihar! Béke, csend legyen!

Miért féltek ti, kicsinyhitűek?…

Bízzatok, hiszen én megígértem nektek,

Pokoli hatalmak rajtam erőt nem vesznek!

Enyém a hatalom, dicsőség, uralom –

Hűséges kis nyájam, én Pásztorotok vagyok,

S a végső időkig veletek maradok!!!