"Kedves Anyaországi Magyarok!

 

 

 

Mi Erdélyi magyarok szomorú szívvel szembesülünk nap, mint nap azzal, hogy sokan közületek minket, erőszakkal elszakított magyar embereket gyaláztok, szidalmaztok, úgy hogy fogalmatok sincs arról, hogy a történelem során mennyi mindent letettünk az asztalra és arról sem, hogy a megmaradásunkért, magyarságunkért, mennyit harcolunk a mai napig!

 

 

 

Minden egyes alkalommal megforgatjátok a tört a szívünkben, mikor azt mondjátok nekünk Erdélyi, Kárpátaljai, Vajdasági, Újvidéki, Felvidéki magyaroknak, hogy román, ukrán, szerb, szlovák, mert mi tiszta szívből magyarnak valljuk magunkat!!!!

 

Vádaskodtok, ítélkeztek felettünk és folyamatosan támadtok minket.

 

Mi a hazánkat nem áruljuk el, mindig is tartottuk a hátunkat és foggal körömmel védtük a magyarságot és a magyarságunkat, ami sokszor embert próbáló volt.

 

 

 

Kedves Magyarország mostani határain belül élő, minket ellenségként kezelő emberek! Mit szólnátok, ha most mi vissza kérnénk tőletek azokat a nemes embereket, akik nálunk születtek, és akikkel a nagyvilág előtt büszkélkedtek, dicsekedtek, és akikről tereket, utcákat, színházat, akadémiát, iskolát, egyetemet neveztetek el? Mi lenne, ha azt mondanánk nektek, ha mi nem kellünk, akkor ne kelljenek azok a híres magyarok sem, akik mindent megtettek minden magyar emberért, de Erdélyben, Kárpátalján, Vajdaságban, Újvidéken, vagy Felvidéken születtek?

 

Mikor ti minket, románoztok, szlovákoztok, ukránoztok és szerbeztek, akkor velük is ezt teszitek és akkor mondhatni, amikor őket emlegetitek, akkor Más Tollával Ékeskedtek!

 

Tudjátok, ha nem lennénk mi, akkor nem énekelnétek Kölcsey Himnuszát, hisz ő is Erdélyi.

 

Este nem olvashatnátok Benedek Elek apó gyönyörű meséit. Mátyás király igazságához sem lenne sok közötök, hisz ő is Kolozsvár ajándéka minden magyar számára. A jó öreg Toldi Miklós, ha napjainkban élne, akkor lehet, hogy nehéz kővel dobálna meg benneteket, ha lerománoznátok. Arany János, Ady Endre, Áprily Lajos, ha ma élnének, akkor fájdalmas verseket írnának arról, hogy még a sajátjaik között is számkivetettek lettek.

 

Tamási Ábele még a székely humor ellenére is szív hasogatóbb lenne, mert nem csak a román hatalom ellen lázadna, hanem szomorúan kellene tudomásul vegye, hogy saját kutyája is megugatja. Wass Albert a mai helyzetet pedig sokkal nehezebben viselné, mint a száműzetést.

 

Egy szó, mint száz itt a sok kincs, amit mi Erdélyi, Kárpátaljai, Vajdasági, Újvidéki, Felvidéki magyarok adtunk minden magyarnak, gazdagítva vele a magyarságot és a Hazát:

 

 

 

Erdély adta:

 

Kölcsey Ferenc Himnusza

 

Tamási Áron író

 

Benedek Elek apót, írót, népmese gyűjtő

 

Mikes Kelemen író

 

Wass Albert író

 

Nyírő József író

 

Sütő András író

 

Orbán Balázs Székelyföld író

 

Kemény János író

 

Jósika Miklós

 

Arany János költő

 

Ady Endre költő

 

Áprily Lajos költő

 

Dsida Jenő költő

 

Kányádi Sándor költő

 

Szilágy Domokos költő

 

Páskándi Géza költő

 

Reményik Sándor költő

 

Apáczai Csere János pedagógiai író

 

Kallós Zoltán néprajzkutató

 

Tinódi Lantos Sebestyén zeneszerző, lantos

 

Bartók Béla zeneszerző, gyűjtő

 

Székely Bertalan festő

 

Paál László festő

 

Jakó Zsigmond tudós

 

Benkő Samu művelődéstörténész

 

Márton Áron mártír püspök

 

Teleki Sámuel felfedező

 

Körösi Csoma Sándor ős hazakutató

 

Brassai Sámuel polihisztor

 

Károli Gáspár biblia fordító, lelkész

 

Bolyai János matematikus

 

Bolyai Farkas matematikus

 

Hunyadi János törökverő

 

Hunyadi Mátyás Király

 

Báthori István fejedelem

 

Bethlen Gábor fejedelem

 

Bocskai István fejedelem

 

Rákóczi György fejedelem

 

Apafi Mihály fejedelem

 

Thököly Imre fejedelem

 

Rákóczi Ferenc fejedelem

 

Székely Mózes fejedelem

 

Toldi Miklóst vitéz nemes

 

Dózsa György hadvezér

 

Wesselényi Miklós politikus

 

Mikó Imre politikus

 

Kiss Ernő honvéd altábornagy

 

Nagysándor József honvéd vezérőrnagy

 

Jávor Pál színész

 

Vaszi Levente énekes

 

Keresztes Ildikó énekesnő

 

Molnár Levente operaénekes

 

Tőkés László forradalmár

 

Erőss Zsolt hegymászó

 

Miklós Edit síző

 

 

 

Kárpátalja:

 

Munkácsy Mihály festő

 

Beca József labdarugó, olimpikon

 

Edvin Márton művész

 

Bódi László Cípő, Republic énekese

 

Pákh Imre műgyűjtő

 

 

 

Felvidék:

 

Ballasi Bálint költő

 

Kassák Lajos költő

 

Reviczky Gyula költő

 

Sajó Sándor költő

 

Tompa Mihály költő

 

Jókai Mór író

 

Madách Imre író

 

Márai Sándor író

 

Mikszáth Kálmás író

 

Dobó István egri várvédő, erdélyi vajda

 

Bercsényi Miklós szabadságharcos

 

II Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem

 

Vak Bottyán kuruc generális

 

Andrássy Gyula politikus

 

Batthyány Lajos mártír miniszterelnök

 

Lahner György honvéd vezérőrnagy

 

Klapka György hadügyminiszter

 

Pázmány Péter esztergomi érsek

 

Boldog Salkaházi Sára szerzetesnő

 

Wick Béla katolikus pap, történész

 

Eszterházy Károly egri püspök

 

Csontváry Kosztka Tivadar festő

 

Szinyei Merse Pál festő

 

Kodály Zoltán zeneszerző

 

Kempelen Farkas tudós, feltaláló

 

Feketeházy János Szabadság híd tervezője

 

Dohnányi Ernő zeneszerző

 

Blaha Lujza operaénekesnő

 

Kaszás Attila színész

 

Ghymes együttes

 

 

 

Újvidék, Vajdaság:

 

Tamkó Sírató Károly költő

 

Vidor Gyula író

 

Balázs Attila író

 

Molnár Erik történész

 

Lázár Vilmos honvéd ezredes

 

Schweidel József honvéd vezérőrnagy

 

Beda Tibor festő

 

Berczik Zoltán Európa bajnok, asztalteniszező

 

Szeles Mónika teniszező

 

Varga Izabella színésznő

 

Szőke Zoltán színész

 

Rúzsa Magdolna énekesnő

 

 

 

Őrvidék:

 

Liszt Ferenc zeneszerző

 

 

 

Muravidék:

 

Zrinyi Miklós költő, hadvezér

 

Damjanich János honvéd vezérőrnagy

 

 

 

Szeretném, ha megértenék, hogy mi nem akarunk semmit elvenni tőletek, sőt, a történelem során csak gazdagítottuk szép anyaországunkat.

 

Mi nem most váltunk magyar állampolgárrá, mi azok voltunk, csak elvették tőlünk és nem is kérdezték bennünket, hogy akarjuk-e ezt.

 

Számunkra igazi öröm és boldogság az, hogy vannak még az őshazában, akik ránk is gondolnak, megértik, hogy a visszahonosítás a mi lelkünknek igazi gyógyír.

 

Megkérlek kedves magyar honfitársaim, hogy egyszer és mindenkorra értsétek meg, hogy nem akarunk mi tőletek elvenni semmit, és ha lehetőségünk van, akkor továbbra is inkább hozzátennénk, mint elvennék.

 

A nagyon féltett pénzetekre sincs szükségünk, mi eddig is dolgoztunk, ha kellett éjszaka is, és megálltunk a lábunkon.

 

Szomorú az is, hogy tőlünk sajnáljátok a visszaadott állampolgárságot és minden segítséget, de szívesen engednétek be az országba ezer idegeneket, sőt még támogatnátok is őket!

 

Nagyon lehangoló, hogy folyamatosan panaszkodtok, hogy milyen nehéz életetek van szép hazánkban. Én azt gondolom, hogy egyszer legalább érdemes lenne megállni és megnézni, hogy más országban hogy élnek . Elárulom nektek, hogy nagyon sok országban nem igazán vannak autópályák, elfogadható kórházak, tanintézmények, vagy élhető körülmények és mégis tudnak örülni, szeretni az emberek és jókedvvel dolgozni.

 

Ne csak nézzetek, hanem lássatok is és ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Érezzétek meg, hogy ha valamit akartok, azért tenni kell, dolgozni, békésen párbeszédet folytatni és főképpen szeretettel lenni egymás iránt. A harag, gyűlölet megöli a lelket és senki nem jut előbb.

 

Azzal az energiával, amit haragra és gyűlöletre pazaroltok csodás dolgokat lehetnetenni, ami hasznára lenne az egész országnak, magyarságnak.

 

Nem értem, hogy miért mérgezitek meg a lelketeket és az életeteket? Addig is, amíg mindenki csak a saját maga hasznát lesi, csak az érdekli, hogy neki legyen jobb, addig nem lesz szebb és békésebb világ. A gyerekeink jövője a mi kezünkben van, és ők csak akkor lesznek boldogok, ha béke van.

 

Hátborzongató az is, hogy arról beszéltek, hogy diktatúra van Magyarországon, úgy hogy közben bármit megengedhettek magatoknak. A diktatúráról mi Erdélyi magyarok tudnánk mesélni nektek, mert mi tudjuk, hogy mi az igazi diktatúra, tudjuk, hogy mit jelent félelemben, rettegésben élni, úgy hogy még a falnak is füle van. Az igazi diktatúrában nem írhatnátok meg a véleményeteket, nem szavazhatnátok szabadon, nem beszélhetnétek, nem szidalmazhatnátok bárkit, nem nyilváníthatnátok szabad véleményt, nem utazhatnátok más országba, nem vásárolhatnátok meg bármit, csak azt, ami van, nem választhatnátok munkahelyet, iskolát, nem tüntetnétek akkor, mikor kedvetek van, és még sorolhatnám, de nem igazán látom az értelmét.

 

Amit pedig biztos nem tehetnétek meg, most pedig szabadon tesztek, hogy nem szidalmazhatnátok a politikai vezetőket, mert azért halálbüntetés járna bármilyen diktatúrában.

 

Egy szó, mint száz mielőtt valamiről beszélgetni kezd bárki is, annak nézzen utána, tájékozódjon kellőképpen és utána vádaskodjon.

 

A magyar anyanyelvünk igazán kifejező, valódi csoda, ezért kérlek benneteket kedves magyar honfitársak, hogy ne gyűlölködjetek, , hanem szeressétek egymást..

 

Végezetül pedig kívánok mindenki életére áldást, lelkébe békét, szeretetet, örömöt és azt, hogy érezzük mindannyian meg, hogy nem valami ellen kell harcolni, hanem egy nemes célért, a szeretetért és békéért.

 

UI: mondanivalóm nem politikai meggyőződésből született, hanem azért, hogy megértés szülessen minden magyar ember lelkébe.

 

 

 

Tisztelettel és szeretettel egy Erdélyi Magyar édesanya!