Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."
Mk 12,41-44.
EGY GYERMEK ADOMÁNYA
Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, az Úrtól, aki adja azt neked. (5Móz 16,17)
Lelkész vagyok. Éppen köszönőleveleket írtam alá a templomunknak adományozó emberek részére, mikor az egyik levélen megállt a szemem. A heti 25 centes adomány jelentéktelennek látszódhatott volna, kivéve, hogy egy elsős gyerektől jött. Az az adománykártya volt talán a legfontosabb az egész kupacban, nem a nagysága miatt, hanem azért, amit az az adományozó számára jelentett, és jelenthet majd az elkövetkezendő években. Arra emlékeztetett, amit a szüleimtől tanultam. Az első 10 százalék, amit a Pittsburgh Press kihordása során kaptam, az az Istené volt. Akkor kezdtem tizedet adni, és azóta is teszem.
Ahogy a kártyát olvastam, elgondolkodtam a jövőről. Fogalmam sincs, merre tart majd ennek a gyermeknek az útja. Az anyagi áldozat egy nap a gyülekezet felé tanúsított legnagyobb áldássá fordulhat majd. Ha Isten munkájában részt vállal valaki, sok ember élete megváltozhat.
Ugyanazon a napon, mikor aláírtam a leveleket, egy házaspár keresett meg, hogy szeretnének egy nagyobb adományt adni azért, hogy a gyülekezet szolgálatát bővíteni tudjuk. A mérete a két ajándéknak nagyon különböző volt, de a lelkület mögötte ugyanaz.
Imádság: Istenünk, taníts minket nagylelkűnek lenni. Ámen.
Hogyan tudnék még nagylelkűbben adakozni Istennek?
James A. Harnish (Florida, USA)
Kapcsolódó hírek:
"Uram, te mosod meg az én lábamat?"
BÖJT MÁSODIK VASÁRNAPJA
VILÁGOSSÁGBAN JÁRNI
IGAZI FOGADALOM