Kedves barátom, Bill Frey, lélekemelő könyvében, A remény táncában, mesél egy vak egyetemista társáról, Johnról. Egy nap megkérdezte a fiút, hogy miért lett vak. John beszámolt neki a kamaszkorában történt balesetről.

A tragédia nem csak a látását, hanem a reményét is elvette. „Megkeseredett voltam és haragudtam Istenre, hogy megengedte ezt a balesetet. A mérgemet a körülöttem élőkön töltöttem ki. Mivel úgy éreztem, hogy nincs jövő számomra, a kisujjamat sem voltam hajlandó megmozdítani, hogy egy kicsit is javítsak a helyzetemen. Hagytam, hogy kiszolgáljanak. Becsuktam a szobám ajtaját, és csak étkezésekkor voltam hajlandó kijönni.”

Bill elcsodálkozott a beszámoló hallatán, mert Johnt sem haragvónak, sem keserűnek nem látta. Megkérte őt, mondja el, hogy történt a változás. John azt válaszolta, hogy édesapja érdeme. Az apának elege lett fia állandó önsajnálatából, és ki akarta mozdítani abból, hogy újra teljes életet éljen. Egy nap megkérte Johnt, hogy szerelje fel a vihar ablakokat, mivel közeledett a tél. „Legyen meg mire hazaérek, máskülönben…” – és becsapta maga mögött az ajtót.

John nagyon dühös lett. Nagy morgások és szitkozódások közepette elindult a garázsba. Ott összeszedte az ablakokat, a létrát és szerszámokat, majd nekilátott a munkának. „Majd sajnálkozhatnak, ha leesek a létráról és kitöröm a nyakam.” De nem esett le. Sőt teljesítette a feladatot.

Édesapja elérte a célját a feladattal. John, vonakodva ugyan, de rájött, hogy képes dolgozni, és elkezdte újraépíteni az életét. Évekkel később megtudott valamit, arról az ominózus napról: édesapja egy pillanatra sem hagyta egyedül, végig ott állt néhány lépésnyire mellette, mert nem akarta, hogy a fia leessen.

A te Atyád sem akarja, hogy eless. Bár nem látod Őt, mégis jelen van.

„Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által” (1 Péter 1:5).

„Ő képes titeket megőrizni az eleséstől, és dicsőséges jelenlétébe állítani titeket feddhetetlenségben és ujjongó örömmel” (Júdás 24, angolból fordítva).

Kortyolj nagyokat ebből az igazságból. Isten képes megőrizni téged az eleséstől! És azt akarja, hogy félelemben élj? Nem! Épp ellenkezőleg! „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok…” (Róma 8:15).

Ott mélyen a bensődben Isten Szelleme bizonyságot tesz a szellemeddel együtt, hogy te Istenhez tartozol. Isten Szelleme ezt súgja: „Az enyém vagy, megvásároltalak, elpecsételtelek téged, és senki sem ragadhat el tőlem!”

ÁMEN