De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel:

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 

Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 

Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 

Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 

Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. 

Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről, 

mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam.

Ézs 43,1-7.

ELFOGADNI A VÁLTOZÁST

Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztusban, a mi Urunkban. (Róm 8,38-39)

Fiatal koromban örömmel fogadtam a változást. Ez valószínűleg azért volt, mert én kezdeményeztem ezeket a változásokat, vagy legalábbis úgy tűnt, hogy irányíthatom őket. Az élet tele volt új lehetőségekkel, ahogyan a főiskolára kerültem, új dolgokat tanultam, és új barátokat szereztem. 

Most, hogy idősebb vagyok, rádöbbenek, hogy az élet néha olyan helyekre vezet, ahová nem akarok menni. Ellenállóbb lettem a változásra, és ragaszkodom az eredeti állapothoz. Az eszem ellenkezik, de a szívem makacs marad. 

Sokszor nem látjuk a "nagyobb képet" az életünkben. Csak Isten látja. A változás félelmet hozhat elő belőlünk, amíg észre nem vesszük, hogy Isten velünk van a változásokban. 

A félelmeink elengedése akkor kezdődik, amikor bízunk Istenben. Amikor változás jön, kérdezhetjük, vajon mit tudunk majd megtanulni ebből a helyzetből. Kereshetjük azt, hogy Isten mit akar megtanítani nekünk, ami csökkentheti a változás iránti ellenállásunkat. És imádkozhatunk, hogy megbirkózzunk a változással, és engedjük, hogy Isten átvezessen azon.

Imádság: Istenünk, járj velünk ma az utunkon, és vezess mindazokban a változásokban, amelyek előtt állunk! Ámen.

Ahogy a hitünk erősödik, a félelmeink elgyengülnek. 

Michael Arnum (Massachusetts, USA)