Néha előfordul, hogy minden józan mérlegeléssel és esélylatolgatással szemben az élet győz. Orvosi szaktudás és élni akarás: két döbbenetes eset.

Szerző: Futaki Balázs

Amikor a halál kopogtat, nem mindenki nyit ajtót neki. Hogy a legsúlyosabb halálos betegségek, rendellenességek hogyan élhetők túl, elképesztő akaraterővel vagy szerencsével, esetleg briliáns orvosok segítségével, esete válogatja.

A következőkben olyan történetekről számolunk be, amelyek mindenkinek erőt adhatnak, akár valamilyen súlyos betegséggel élnek, akár csak a hétköznapok nehézségeivel küzdenek.

Ötödik daganatát is legyőzte a férfi

Az apa, akiről már kétszer is lemondtak az orvosok, minden esélyre rácáfolva megnősült, és nemrég ünnepelte kislánya első születésnapját.

A 44 esztendős Tommy Kirkland már négy agydaganatműtéten esett át, amikor az orvosok kislánya, Anna születése után néhány héttel egy ötödik daganatot is felfedeztek az agyában. A férfi tavaly decemberben nyolcórás műtéten esett át, míg végül a sebészek sikeresen eltávolították a tumort. Az orvosok arra hívták fel a figyelmét, hogy valószínűleg az ötödik életmentő műtét lesz az utolsó esélye a túlélésre.

Csodával határos módon túlélte a beavatkozást, és feleségül vette partnerét, Gilliant, akivel megünnepelték Anna első születésnapját.

Tommy Kirkland makkegészséges volt egészen 2006-ig, amikor fejfájásokat kezdett tapasztalni. Az MR-vizsgálat baseball-labda méretű daganatot mutatott ki az agyában. Az orvosok közölték vele, hogy nem sok van hátra az életéből, és azt tanácsolták neki, hogy búcsúzzon el a családjától, mielőtt kés alá fekszik.

A sikeres műtét után megpróbálta folytatni életét, de 2007 májusában újra rosszul lett, és az MR-vizsgálat kimutatta, hogy egy második agydaganat is kifejlődött, amit szintén sikerült eltávolítani.

2009-ben aztán az orvosok újabb tumort találtak, és azt mondták Kirklandnek, hogy a daganat mélysége miatt nem sok az esélye a túlélésre. Tizenkét órás maratoni műtéttel végül koponyája és arca egy részének lebontásával sikerült eltávolítani a daganatot.

A sors azonban újabb csapást tartogatott számára, mert egy negyedik tumort is találtak az agyában, amelyet újabb hatórás műtéttel távolítottak el. Lábadozása közben azonban agyhártyagyulladást és vérmérgezést kapott. Az orvosok az ötödik daganat eltávolítását követően közölték vele, hogy az agya nem bír ki több műtétet.

Tommy azonban mindezek ellenére pozitívan gondolkodik az életről. – Öt daganat után még mindig itt vagyok – mondja. – Szívszorító érzés, amikor az orvosok közlik veled, hogy nincs sok időd hátra. De mindig van remény. Optimizmusomat a családomnak köszönhetem, és értük küzdök azért, hogy a lehető legnormálisabban élhessem az életemet.

Minden esély ellen

Keira Robertson már egyórás korára több szenvedést ért meg, mint a legtöbb ember egész élete során. Bár szüleit még a terhesség során figyelmeztették, hogy gyermekük szívelégtelenség mellett nagy valószínűséggel cisztás fibrózissal és Down-kórral fog születni, ők úgy döntöttek, megtartják a magzatot.

A pár nagyon boldog volt, amikor egy héttel a kiírt időpont előtt megszületett a lányuk, örömük azonban nem tartott sokáig. Kilenc perccel a világra jövetele után Keira szíve megállt, majd miután sikerült visszahozni az életbe, két szívműtétet is végrehajtottak rajta, egyet negyvenperces, egyet pedig nyolcnapos korában.

Hogy az agykárosodást elkerüljék, hipotermiás kezelésnek is alávetették, melynek során testét egy héten át fokozatosan egyre lejjebb hűtötték, majd ugyanilyen fokozatosan újra felmelegítették.

A kezdeti nehézségeket leküzdve azonban a kis Keira ma már boldog, mosolygós, hét hónapos csecsemő, aki éppen mászni tanul. Sem Down-kórral, sem cisztás fibrózissal nem küzd, és semmiben sincs lemaradva kortársaihoz képest.

– A terhesség huszadik hetében döntés elé állítottak: vállalom-e betegen is a gyermekem, vagy megszakítjuk a terhességet. Később is hetente érkeztek a mellette és ellene szóló érvek, én azonban tudtam, hogy nem lesz semmi baja – emlékszik vissza az anya, aki végül kétórás császármetszéssel hozta világra egészséges súlyú gyermekét. 

Mrs. Robertson természetesen nagyon megrémült, amikor az orvosok közölték vele, nem biztos, hogy a lánya életben marad, ám végül sikerült őt életben tartani, és egy azonnali műtéti beavatkozással, majd bő egy héttel később egy tízórás nyitott szívműtéttel az orvosok elhárították a veszélyt. Keira kéthetes volt, amikor anyja végre a karjába vehette.