Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.  Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten".  Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.  Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké."  Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét."  Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk.  Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt.  Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul.  És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok.  Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!

2Kor 9,6-15.

ELSŐ GYÜMÖLCSÖK

Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból. (Péld 3,9-10)

Évekig hadakoztam a 2Kor 9 kijelölt verseivel. Nem hittem el, hogy Isten gondoskodik minden szükségemről, ezért képtelen voltam neki szánni jövedelmem első részét. Az izraelitákhoz hasonlóan nem tanultam meg bízni Istenben, hogy ő megadja, amire szükségünk van holnap, és amit ma kapunk, az elég. 

A gyülekezetem költségvetési bizottságában való szolgálatom segített feloldani a bibliai ígéret miatti bizonytalanságomat. Amikor az egyik bizottsági tag felvetette gyülekezeti szinten a tized kérdését, minden kétségem felszínre tört. Az volt a véleményem, hogy elsősorban valamennyi fizetési kötelezettségünknek eleget kell tennünk, és csak azután adni mások szükségére, amennyiben marad pénzünk. Szerencsére leszavaztak, és elkülönítettük a tizedünket jótékony célokra. 

Eljött az év vége, és nagy meglepetés ért! A gyülekezet eleget tett minden anyagi kötelezettségének. Mi szolgáltuk Istent, ő pedig cserébe megadta, amire szükségünk volt. Ez az élmény segített megragadni a tized valódi jelentését, hogy hagyatkozzunk rá a minden szükségünket betöltő Istenre.

Imádság: : Drága Istenünk, segíts hálásnak lenni mindazért, amit adtál, és tisztelni téged azzal is, ahogyan ajándékaidat felhasználjuk. Ámen.

Isten pénzéből mennyit tartok meg magamnak? 

Charlotte S. Carter (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ANYAGI GONDOKKAL KÜSZKÖDŐKÉRT!