A kenyér nélkülözhetetlen.Mindennap imádságban kérjük a mi Atyánktól.

Naponta dolgozunk érte,oly sokan aggódnak miatta,oly sokan a legvégsőkig elmennek érte.Sokan bűncselekményt követnek el és

elsodródnak az Isten adta útról,igazolva magukat azzal,hogy mindezt a mindennapi kenyérért teszik.

Ismerve a kenyérért végzett kemény munkát,vizsgálva a sok aggodalmat,

szorongást,ami a kenyér hiánya miatt ébred lelkekben,kérdezzük:lehet-e

hálás az emberi sziv,aratás után,újkenyér ünnepén.

Eleink,nagyapáink,dédapáink,természet közelben élve a búzát életnek is

nevezték,aminek aratásakor hálát adtak az élet adójának ,az örök Istennek.

Ma már egyszerű kereskedelmi cikké minősitették a búzát.Ha alacsony a

gabona ára,a megkeseredett termelő tüntetőleg az útra önti a búzát.Ha

jó áron számlálják,akkor is csak jó üzletnek tekinti a búza vetését,

learatását és kenyérré készitését.

Vitathatatlan,hogy a kenyér nélkülözhetetlen és az élet alapja,de az is tény,hogy sok esetben viszálykodások,gyűlölködések,törvényszegések

elinditója is.

Isten ószövetségbeli népe az egyiptomi fogságból való szabadulás után,

pillanatnyi kenyérhiányban lázadt a szabaditó Isten ellen,Aki a tápláltatá-

sukról is gondoskodott.Viszálykodás támadt a vezető és a vezetettek

között.Visszasirták azt,ami sosem volt,az egyiptomi húsos fazekakat.

Az üldözött,éhes Dávid az éhség miatt törvényt rontott és elvette a meg-

szentelt kenyereket.A választott nép,a külön elhivott Dávid király az éhség

miatt,a kenyér hiánya miatt milyen mélyre süllyedt.Tényleg  nagy úr a

szükség?!

Mai zúgolódásaink erős hangja közepette érezzük-e a kenyér jó izét?

Vagy kenyeret törve és szánkba téve a keserűségnek ize keveredik a

szánkba?! Mi számunkra a kenyér?Isten gondoskodásának a jele,vagy

botrányforrás,viszálykodás gyökere,kapcsolatok felszámolásának a tárgya

Ime a legnélkülözhetetlenebb táplálék is,az élet biztositója,mennyire

vita tárgyává vált és válik.

A kenyérgond a Krisztussal való közösségben oldódik meg úgy a közösségek,mint az egyének számára.Jézus határozottan kijelenti magáról:

,,Én vagyok az életnek kenyere"Jn.6:48.

Megváltónk igy szól:,,Ha nem

eszitek az ember Fiának testét,és nem isszátok az ő vérét,nincs élet

bennetek"Jn.6:33/b

A Megváltóval való közösség nem elvont érezhetetlen kapcsolat,hanem

mindennapi létérzékelésben,kenyérevésben megnyilvánuló áldás.

Pál apostol,aki többször is érezte a kenyérhiány kinzó következményeit,az

élet kenyerében részesülve,igy tett bizonyságot:,,Megtanultam,hogy

amelyekben vagyok megelégedett legyek...Mindenre van erőm a

Krisztusban,aki engem megerősit." Fil.4:11,13.

Hogyan osszunk,hogy mindenkinek jusson? Szeretnénk jóllakatni minden éhezőt.Hány jó érzésü ember szeretne tenni a kenyérhiány ellen?

Aki jött az elveszetett megkeresni,Annak hatalma van kenyérgondok

felett is.Az Ő szájából hitelesen hangzik:,,Ne aggodalmaskodjatok a ti

éltetek felől,mit egyetek és mit igyatok."Mt.6:25/b.

Az  Ő  kezébe téve életünket,kenyerünket,azt láthatjuk:

Ő úgy oszt,hogy szoroz.Szeretetének

titka ez,és aki ebből a szeretetből táplálkozik,nem fél az osztástól,a kenyér megtörésétől,mert hálával szivében teszi.

Krisztusban élve buzdúljon hálára szivünk,látva az aranyló búzát,izlelve a

lágy kenyeret,hirdessük az élet Istenének gondviselő szeretetét.Ámen.