„Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hitben, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen bőséges.” 

Kol 2,6-7

Újévkor minden évben ugyanazt a dilemmát élem át: tegyek újévi fogadalmat, vagy ne tegyek. Egyfelől jó érzés újrakezdeni, reménykedni, hogy idén jobban sikerül. De az igazat megvallva, nem igazán reménykedem. Inkább félek a kudarctól, az újrakezdéssel járó „mi lesz, ha…” feltételezésektől.

Idén találtam egy fogódzót a Szentírásban, ami segít, hogy reménykedéssel, és ne rettegéssel gondoljak az újévi fogadalmakra. Mai alapigénk rámutat, hogyan tervezzük a jövőnket a hálaadásra koncentrálva. Segít, hogy a jövőt egy biztos alapokon álló múltra tervezzük, a jelen növekedési mintájával.

„Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne.Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hitben, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen bőséges.” Kol 2,6-7

Visszatekintve hosszú évekre, bámulva szemlélem, mennyire megváltozik az ember élete, ha átadja magát Jézusnak, mint Urának. Hatalmas élményekkel, új igazságok felismerésének borzongásával, a nehézségek átértelmezésével gyökeret verünk, és megerősödünk. Jézus alapot épít bennünk, ami nem rendülhet meg, így köszönetet mondhatunk neki a múltunkért.

A jelenre azt kéri, hogy „éljünk benne”. Mindennapi életünk elvárásai között is igyekezzünk arra figyelni, hogy Istenben éljük életünket. Figyelmünk jutalmaként az Ő javaiban részesülünk: békesség, útmutatás, szeretet és megbocsátás lesz osztályrészünk.

Ajándékul kaptuk, hogy Benne élhetünk, ezért hálásak lehetünk a jelenünkért.

Azzal, hogy emlékezünk a múltra, és igyekszünk Istent jelenünk legfontosabb részévé tenni, „felépülünk őbenne”. Itt válik ez az egész izgalmassá a jövő szempontjából. A görög „felépül” szó jelentése: „a valakiben vagy valamiben rejlő potenciál növelése az adott folyamat szempontjából.”

Bámulatos, de igaz. Isten mindenkit képességforrásokkal, tehetségbimbókkal alkotott meg. Azt olvassuk a Szentírásban, hogy Isten előkészítette számunkra a jó cselekedeteket (Ef 2,10), tervezz tehát nyugodtan az új évre! Kérd Istent, hogy építsen tovább téged 2021-ben, tegye nyilvánvalóvá a még benned rejlő lehetőségeket. De miközben előre nézel, ne feledd a múltat és a jelent – burkold be az egészet a hála köntösébe.

Ma reggel üldögéltem a csendben, néztem ahogy a hajnal első sugarai megvilágítják az ablakokat. Nem kísérte kürtszó, sem parádé. Alázatra indító pillanat volt, mélységes békébe és túlcsorduló hálába mártva, ezért

hálát adtam Istennek a múltamért:

Szüleimért, akik olyan otthonban neveltek fel, ahol szerettük Istent.

A sok nehézségért és rossz döntésért, amik segítettek rájönnöm, hogy szükségem van Jézusra.

A vasárnap iskola tanáraiért, a közösségi vezetőkért, akik tanítottak.

Az utamra hullatott áldásokért: családomért, munkahelyekért, amiket szerettem, és amiket nem szerettem, az otthonomért.

Azután áttértem a jelen egyszerű ajándékaira:

A kezemben gőzölgő csészére.

A kandallótűzre, ami melegíti a szobámat.

A heverőn szundikáló kis vörös kutyámra.

Barátaimra, akik ismernek jól, mégis szeretnek.

A férjemtől kapott szeretetre, kedvességre.

A fiaim nevetésére.

Teremtőm rám áradó kegyelmére.

Végül pedig megköszöntem Istennek a 2020-as évet az összes lehetőségeivel:

A leckékkel, amiket még meg kell tanulnom.

Az álmokkal, amik még beteljesedésre várnak.

Növekedési tapasztalatokkal.

Minden ismeretlen dologgal, amit hozni fog.

Most rajtad a sor. Még ha nem is úgy indult 2021, ahogy szeretted volna – adj érte hálát. Álmodj. Tervezz. Tégy fogadalmakat múltad alapzatán, a jelenben lakva. Kíváncsi vagyok, mi mindent tartogat számodra Isten 2021-ben!

Uram, köszönjük neked az új évet, az új kezdeteket, és áldunk téged a jelen pillanatért. Használd, Istenem, a múlt darabkáit, a jelen ajándékait, hogy felépítsd a jövőt, amit tervezel számunkra. Jézus nevében, Ámen.