Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.

Pál levele a filippiekhez 4:13

A minap rettenetesen elfáradtam a munkában. Egész nap nem voltam otthon, és hazafelé az autóban már azt éreztem, hogy utolsó csepp erőmet kell igénybe vennem, hogy épségben célba érjek. Hála Istennek, így is történt. Elgyötörten szedtem össze a bevásárlást az autóból, és ahogy megálltam a lépcső alján, a babakapu mögött állva megpillantottam a kislányomat, aki fülig érő szájjal köszöntött: “Apa, apa!” Ebben a pillanatban elszállt minden fáradtságom, és egy olyan bugyorból került elő új energia, amiről nem is tudtam, hogy létezik.

Mikor lélegzünk, a tüdőnkbe szívjuk a tiszta, és kilélegezzük az elhasznált levegőt. Ez mindenkinek gondolkodás nélkül megy. A teremtés csodájának köszönhetően azonban soha nem fújjuk ki az összes szén-dioxidot, ami bent maradt a tüdőnkben. Ez a maradék levegő, amit soha semmilyen körülmények között nem tudunk kifújni. Megpróbálhatod, és mindig lesz egy pici, amivel többet sikerül kipréselned magadból, de el soha nem fog fogyni. Valamennyi levegőnek mindig kell lennie a szervezetünkben. Ugyanígy van ez az erőnkkel is.

Amikor már úgy érezzük, hogy minden erőnk elfogyott, amikor biztosak vagyunk benne, hogy többet nem tudunk kipréselni magunkból, akkor a legváratlanabb pillanatokban mintha valami rejtett zugból újra előtörne az energia. De honnan? Hiszen egy perce még a fáradtsággal küzdöttem!

Vészhelyzetben édesanyák egyedül emelnek fel autókat, hogy az alá szorult gyermeküket kimentsék. A háború sújtotta területekről menekülő családok éjt nappallá téve vándorolnak, hogy végre biztonságban lehessenek. Orvosok álmukból felébresztve életmentő műtéteket hajtanak végre. Szülők virrasztanak a beteg gyermekeik ágyánál. Honnan ez a sok energia?

Pál sokat tudna mesélni fáradtságról, hiszen a fentiekből sokat ő maga is átélt. Ő már tudja, amit ma te is jól véss az eszedbe: az a kis bugyornyi erő, amire szükséged van, Isten kezében van, ő rejtette el benned, hogy azt soha ne meríthesd ki. Ha tőle kéred, ő ad belőle neked. Mindig “még egy kicsit”, amikor szükséged van rá!