Mérföldkőhöz érkeztem az életemben, amikor végre beadtam a derekam, és elkezdtem kontaktlencsét viselni. Régóta tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat, de addig húztam-halasztottam, ameddig csak lehetett.

Akkor kezdődött, amikor egyre távolabb kellett tartanom a könyvet, hogy olvasni tudjak. Végül odáig jutottam, hogy választanom kellett: vagy hosszabb karokat növesztek magamnak, vagy felhagyok az olvasással. Egyszer pedig, amikor a pulpitusra tettem a Bibliámat, hogy olvassak belőle, annyira hátra kellett mennem, hogy lássam a betűket, hogy a kórusban találtam magam. Nem volt mese, feleségem unszolására elmentem egy szemvizsgálatra. Ott kiderült, hogy nem csak közelre, de távolra sem látok. Rá kellett jönnöm, hogy a feleségem nemhiába „prédikált" nekem annyit.

A kontaktlencsével új világ tárult elém. Már rég meg kellett volna csináltatnom. Az életem szükségtelenül nehezebb volt a büszkeségem és a makacsságom miatt. A megfelelő lencse lehetővé teszi, hogy tisztábban lássam az életet, és jobban élvezzem.

A szellemi életünkkel is hasonló a helyzet. Emberi lényekként hajlamosak vagyunk arra, hogy rövidlátók legyünk. Közvetlenül az orrunk előtt lévő dolgokra koncentrálunk, és gyakran nem látjuk tisztán az örökkévaló dolgokat. Felemészt a karrierünk, a gyülekezeti tevékenységek, a család iránti kötelességeink, és számos más, ami az állandó figyelmünket követeli. Fokozatosan szem elől tévesztjük életünk legfontosabb elemét: Istennel való kapcsolatunkat.

Nem arról van szó, hogy elfeledkezünk Istenről, hanem a mindennapi életünkben egyszerűen homályosan kezdjük el látni Őt. Lehetséges, hogy annyira lekötik a figyelmünket az energiánkat és időnket követelő dolgok, hogy végül azon kapjuk magunkat, hogy hanyagoljuk Őt, Aki soha nem követelődzik, viszont jobban szeret, mint bárki. Az idő múlásával még azt a képességünket is elveszíthetjük, hogy lássuk Őt.

Mennyei Atyád minden nap ki akarja nyilvánítani Magát neked. Nem akarja, hogy a Vele való kapcsolatod csak egy áhítatra, vagy csak tanokra korlátozódjon. Meg akarja mutatni neked szenvedélyes szeretetét.

Az Atyával való kapcsolatunk nem cselekedeteken alapul, de nem is egy passzív életstílus eredménye. Amint Vele járunk, a Szent Szellem kimunkálja bennünk, Eugene Peterson, a Message Biblia fordítójának szavaival élve, a „kegyelem ritmusát".

Amikor egy hívő a kegyelemben jár, akkor mindent meg akar tenni azért, hogy a szellemi növekedést, vagyis a Krisztussal való mélyebb, bensőségesebb kapcsolatot elősegítse. A Biblia arra bátorít minket, hogy fegyelmezzük magunkat a kegyességre (1 Timóteus 4:7 – a „gyakorold magad" helyett az angolban a „fegyelmezd magad" áll – a ford. megjegyzése). De hogyan fér össze a fegyelem a kegyelem életstílusával?

Sokan a fegyelem szó hallatán, egy rosszalkodó gyermek fegyelmezésére gondolnak, vagy arra, hogy összeszorított foggal lemondjanak valamiről, például tortaevés helyett edzést válasszák. Általában negatív felhanggal bír a fegyelem szó. Hallatán egyből az jut eszünkbe, hogy mit „kellene" csinálnunk ahelyett, amit tenni szeretnénk.

Azonban, ha a kegyelem kontextusában értelmezzük a fegyelmezettséget, akkor rájövünk, hogy a keresztény életben a fegyelmezettség olyan, mint a házasságban: kommunikáció, csók, közös célok, a gyerekek nevelése, és még sorolhatnám.  Ezek mind részei a házasság ritmusának.

Ne gondold, hogy a kegyelem ritmusa olyasvalami, amit csinálnod „kell", egy feladat, amit megfelelő önfegyelemmel végre „kell" hajtanod. Ehelyett, tekintsd őket Isten ajándékainak, amik ráébresztenek az irántad való nagy szeretetére. Vedd le a törvénykezés olvasószemüvegét, és a szellemi fegyelmezettséget a kegyelem szemüvegén át nézd.

Magunk megfegyelmezése, tulajdonképpen egy válasz Mennyei Szerelmesünk kezdeményezésére: a kegyelem ritmusának kifejeződése, ami egy szeretettel teli szívből jön. Ezt a ritmust a hit cselekedetei adják, melyek abból a mély vágyból fakadnak, hogy még bensőségesebben megismerjük Őt.

A kegyelemben való járás passzivitást jelent tehát? Természetesen nem! Akkor merő önfegyelemről lenne szó? Egyáltalán nem. Kegyelemben járni azt jelenti, hogy a szeretet által motiválva, a hit lendületével megyünk előre, tudván, hogy amint Mennyei Atyánkat akarjuk még mélyebben megismerni, Ő közel von Magához minket.ÁMEN