Egyik nap úgy mentem el otthonról, hogy nem jelentkeztem ki a számítógépemről. Amikor hazaértem, akkor vettem észre, hogy a számítógép egész nap online üzemmódban volt. Az első gondolatom és egyben nagy aggodalmam az volt, hogy vajon hány hacker támadhatta meg a gépemet?

Azonnal megnéztem a Tűzfalamat, hogy megtudjam, mi történt a távollétemben. Megdöbbenve láttam, hogy 488 betolakodó próbált hozzáférni a számítógépemhez.

 ...az Úr szeretetével tele van a föld. (Zsoltárok33:5)

Amikor szép helyen járunk, szeretek fényképeket készíteni, hogy amikor hazamegyünk, újra átéljük azt, amit akkor éreztünk, amikor a fotó készült. De vajon ez lehetséges? Nem hiszem. Egy pillanatkép soha nem tudja visszaadni azt, amit átéltünk.

Csak töredéke annak a szépségnek, amit láttunk. A fénykép emlékezetet a pillanat szépségére, de a szépség nagyobb, mint amit bármilyen fényképezőgép meg tudna ragadni.

Sokáig azt gondoltam, hogy a keresztényeket azért váltotta meg Isten, hogy szolgáljanak, és én természetesen be akartam tölteni üdvösségem célját. Ezért, teljesen odaszántam magam, hogy Jézust fogom szolgálni.

Keményen dolgoztam, és gyakran sikeres is voltam. Egyik kezemben a Bibliával, másik kezemben pedig a határidőnaplómmal, mentem előre, hogy hatással legyek erre a pogány világra, és nyomot hagyjak benne.

Húsz évig lelkipásztorkodtam, és nagyon komolyan vettem a dolgom.

A legfiatalabb fiam, David, New Yorkban élt az Ikertornyokat ért támadás idején, és a lakása ablakából látta azok összeomlását. Azonban már ezelőtt is érték David-et olyan dolgok, amik elcsüggesztették. A dolgok nem úgy alakultak, mint azt remélte.

Azon kezdett tűnődni, vajon Isten mire készül az életében. Mint egy lezárásaként a nehézségekkel teli időszaknak, még egy szomorú esemény következett. David az utcán sétált, amikor egy idegen – valószínűleg drogok hatása alatt – az arcába tartotta a fegyverét, és kirabolta.

Az ember egója nehezen viseli, hogy a maga erejéből nem tehet semmit Istenért. Pedig ez az igazság. Csak Isten képes megtenni valamit Magáért. Végtelen kegyelméből, lehetővé teszi számunkra, hogy részt vegyünk a munkájában azáltal, hogy az Életét belénk helyezi és kifejezi rajtunk keresztül.

Hogyan élt Jézus ezen a világon? Hát nem tett hatalmas dolgokat Istenért? Bármily meglepő, de nem. Jézus azért jött a földre, hogy az Atyát bemutassa a világnak, azonban ezt soha nem a saját erejéből tette.

Évekig, a pihenés gondolata teljesen idegen volt számomra. Nem tudtam, hogy a pihenés Isten ajándéka. Sőt, egyenesen bűnnek tartottam. Jézus, követőihez intézett felhívása ámulatos:

„Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok. Azt az igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok, s tanuljátok meg tőlem, hogy én szívből szelíd és alázatos vagyok —, akkor meg fogtok nyugodni.

Mérföldkőhöz érkeztem az életemben, amikor végre beadtam a derekam, és elkezdtem kontaktlencsét viselni. Régóta tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat, de addig húztam-halasztottam, ameddig csak lehetett.

Akkor kezdődött, amikor egyre távolabb kellett tartanom a könyvet, hogy olvasni tudjak. Végül odáig jutottam, hogy választanom kellett: vagy hosszabb karokat növesztek magamnak, vagy felhagyok az olvasással. Egyszer pedig, amikor a pulpitusra tettem a Bibliámat, hogy olvassak belőle, annyira hátra kellett mennem, hogy lássam a betűket, hogy a kórusban találtam magam.

A gyönyörűen virágba borult kaktuszok látványa lenyűgözte az ötéves kisfiút. „Ne nyúlj a kaktuszhoz!” – hangzottak édesanyjának figyelmeztető szavai, amikor a kisfiú egy virág után nyúlt, hogy letépje.

„Nagyon megszúr, és fájni fog” – magyarázta tovább az anyuka.

De ahogy ez már csak lenni szokott a kicsiknél, az anya még hátat sem fordított, már hallotta is a kétségbeesett kiáltást. Megfordulva látta, hogy a gyerek pont azt csinálta, amire az előbb figyelmeztette, hogy ne tegye.

Egy nyaralásunk alkalmával, egy tengerparti étteremben üldögéltünk. A víz csodálatosan tiszta kék volt. A víz alatt gyönyörű korallok voltak, és különféle színes halak úszkáltak. Ha hal lennék, pont egy ilyen helyen szeretnék élni!

Az étteremben, közel az asztalunkhoz, volt egy akvárium egy tucat trópusi hallal, műnövényekkel és néhány kagylóval az alján.