"Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét."
Pál második levele Timóteushoz 1:7
Mikor gyerekek vagyunk sok mindentől félünk. Én speciel a sötéttől féltem, testvérem a zajoktól. Mindannyian féltünk valamitől amikor még gyerekek voltunk. Aztán felnőttem, és azt hittem, enyém a világ. Mitől félnék. Kereső ember vagyok, független, mindent megoldok. Azt senki sem mondta, hogy az a három másodperc a lánykérés és az “igen” között mennyire félelmetes.
Az élet minden szakaszában van valami amiért félhetünk. Sajnos olyan az élet, hogy soha nincs olyan pillanat az életben, amikor nincs semmi okunk félni. Mégis azt mondják, hogy félelmeink kevesebb tíz százaléka az ami valóra válik, és ezeknek jó része olyan, ami ellen semmit sem tehetünk. Ez azt jelenti, hogy bármennyire is rettegünk valamitől, elég nagy az esély, hogy vagy nem fog megtörténni, vagy ha meg is történik, semmit sem tehetünk ellene. Ez nézőpont kérdése, hogy jó vagy rossz hír.
Pál azonban azt mondja, hogy a félelem nem erősít. Isten nem azt akarja, hogy rettegjünk tőle, vagy bármi mástól. Ő azt akarja, hogy boldogok legyünk. A boldogsághoz nem fér hozzá a félelem. Isten nem azért teremtett minket, hogy féljünk, hanem hogy boldogok legyünk.
Pál azt mondja, hogy Isten minden lehetőséget megadott, hogy ne kelljen félnünk. Azt mondja, hogy a félelem helyett választhatunk. Lehetünk erősek. Lehetünk szeretet teljesek. Lehetünk józanok. Isten célja az, hogy rajta keresztül megszabaduljunk a félelmünktől, és helyette elfogadjuk Őt.
Kapcsolódó hírek:
Ideje van...
Ne menekülj!
Elismerő szavak
Új ember