Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk.  És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül.  Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben;  és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.  Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.  A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.  Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.  Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.

1Jn 4,13-21.

FÉLELEM NÉLKÜL

Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. (1Jn 4,17)

Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. A medence szélén álltam, és reszkettem a félelemtől. Le kellett ugranom a deszkáról. Amikor a deszka széléhez mentem, rátekintettem a vízre, és apa szemébe néztem. Türelmesen állt a vízben, és megígérte, hogy ha segítségre lesz szükségem, kisegít a medence szélére. Mivel éreztem a szeretetet és a bátorítást, leugrottam. 

Amint feljöttem a víz alól, és kiúsztam, végig ott volt velem. Megbizonyosodott, hogy minden rendben van, de hagyta, hogy enyém legyen a siker öröme. Kimásztam a vízből, és visszaszaladtam a deszkához, hogy újra ugorjak. Nagyon élveztem! 

Az 1Jn 4,18 arra emlékeztet bennünket, hogy "a szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet". Isten gyakran hív minket olyan szolgálatra, ami kimozdít a "komfort zónánkból". Ott állunk, próbáljuk megjósolni a jövőt, s bár ugrani szeretnénk, félünk. Amikor talán több időt, pénzt kell odaszánnunk, mint valaha, másokat tanítani, amikor alkalmatlannak érezzük magunkat, vagy új módon megosztani ajándékainkat, Isten szerető hangja emlékeztet bennünket, hogy nem vagyunk egyedül. Szerető karjai várnak bennünket, hogy elkapjon, ha segítségre van szükségünk.

Imádság: : Istenünk, szabadíts meg bennünket félelmeinktől, hogy teljes szívvel szolgálhassunk téged. Ámen.

Készülj fel...és mindent bele! 

Libby Eaton (Tennessee, USA)