Jézus mondja:  "Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát.  Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe.  Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét.  Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.  Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem.  Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!  Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem.  Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!  Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál.  Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied.  Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam?  Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém.  Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!  Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van."

Mt 25,14-29.

FÉLELMEK NÉLKÜL

Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy... Félelmemben elmentem tehát... (Mt 25,24-25)

A szüleim nagyon szerettek, de gyakran bíráltak. Ezért mindig féltem az új dolgoktól, és hogy hibát követek el. Az egy talentumos szolga a példabeszédben nagyon hasonlított rám. 

Egy nyáron - már felnőtt koromban - nagyon szép paradicsomtermésünk volt. Ki akartam próbálni egy új paradicsomos étel receptjét. "De mi van, ha nem jól sikerül?" Még az ilyen apró dolgokban is azon vettem észre magam, hogy félek a kudarctól. Bátorságért imádkoztam. Az étel elég jól sikerült. 

Eszembe jutottak esetek, amikor Isten egy új feladatra hívott, de tétováztam megtenni. Ez a kis próbálkozás a szabadság érzésével töltött el. Elhatároztam, hogy amikor legközelebb úgy érzem, Isten valamire bátorít, amit azelőtt még nem próbáltam, erre a sikerélményre fogok gondolni. 

Később eldöntöttem, hogy egy on-line hittanfolyamon veszek részt. Amikor utoljára tanultam, még nem létezett az Internet. De körülvett Isten szerető jelenléte, amint bejelentkeztem a rendszerbe, beállítottam a jelszavam, és válaszoltam a kérdésekre. Csináltam hibákat is, de megtanultam, hogy nem kell tökéletesnek lennem; Isten csak annyit akar, hogy megpróbáljam. Isten nem akarja, hogy félelemben éljek.

Imádság: : Istenünk, segíts tudatában lennünk annak, hogy te akkor is szeretsz bennünket, ha hibázunk. Ámen.

Isten meg akar szabadítani félelmeinktől. 

Dorcas Linger Conrad (Nyugat-Virginia, USA)