Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid. (Zsolt 139,14)
Az osztálytársaimmal ellentétben, én "a város rossz végéből" jöttem. Míg sok osztálytársam luxusautóval érkezett, én két busszal tudtam eljutni az iskolába. Ha késett valamelyik busz, nem értem időben oda, és a délutáni elfoglaltságokon sem tudtam részt venni.
Nem voltak barátaim.
Éreztem, hogy lenéznek, mikor megtudták, hol lakunk, mi édesapám foglalkozása, és hogy édesanyám csak egy háztartásbeli. Elkezdtem Istenhez imádkozni, hogy adjon nekem egy barátot. És idővel nemcsak egy barátot adott, hanem egy egész baráti társasággal ajándékozott meg.
Sem a szüleim, sem a bátyám nem tudták befejezni az iskolát, de nagy áldozatot hoztak azért, hogy én tanulhassak. Végül tanár, majd lelkész lettem.
Ahhoz, hogy mindezt elérjem, meg kellett értenem, hogy Isten nemcsak meghallgatja imáinkat, hanem mindnyájunkat elfogad, engem is.
Örülök, hogy Isten nem az alapján értékel minket, hogy milyen végzettségünk van, vagy hol és milyen anyagi körülmények között élünk.
Ő egyszerűen szeret minket, és szeretetkapcsolatban akar lenni velünk.
Sóhaj: Drága Urunk, köszönjük, hogy neked mindannyian fontosak vagyunk, függetlenül attól, kik vagyunk és honnan jöttünk. Ámen.
Isten úgy szeret, amilyenek vagyunk.
Kapcsolódó hírek:
Különleges vagy!
AKARSZ-E MEGGYÓGYÚLNI ?
ÉLJ VÁRAKOZÁSSAL
LEGYENEK NAGY ÁLMAID