Egyik reggel az ablakunkból figyeltem a madarakat, ahogy az etetőnkből lakmároztak. Kinyitottam az erkélyajtót, hogy bejöjjön a frissítő szellő. A zajra a madarak megijedtek és elrepültek. Az egyik kis veréb eltévesztette az irányt, és véletlenül berepült a házba.

Amint berepült az ajtón rögtön balra fordult, egyenesen neki az ablaknak. Megpróbált kirepülni, de megint az ablaknak csapódott. Amikor megpróbáltam elkapni, hogy segítsek rajta, ijedtében még nagyobb erővel repült neki az ablaknak.

Tudtam, hogy csak úgy tudok rajta segíteni, ha megfogom, és odakint eleresztem. De a madárka nem értette, hogy segíteni akarok, és eszeveszetten csapdosott a szárnyaival, újra és újra nekicsapódott az ablaknak. Végül, amikor sikerült elkapnom, éreztem, ahogy a csöpp teste remeg. Óvatosan tartottam és kivittem a kertbe, ahol szabadon engedtem.

Néha mi is olyanok vagyunk, mint ez a kismadár. Valami történik az életünkben és azt érezzük, hogy reagálnunk kell a szituációra. Azonban elvétjük az irányt. Hamar rájövünk, hogy bárcsak másképp döntöttünk volna, és mindenáron próbálunk menekülni a helyzetből, amibe magunkat sodortuk. A probléma az, hogy nem ismerjük a kiutat, és miközben eszeveszetten kapálózunk, olykor még meg is sérülünk.

Ebben a még soha nem látott helyzetben minden megrémiszt minket. Azt viszont nem tudjuk, hogy a mi szerető Istenünk látja, hogy mibe keveredtünk, és gyengéd együttérzéssel viseltet irántunk. Segíteni akar nekünk. Viszont mi nem tudjuk elfogadni a segítségét. Miközben eszeveszetten próbálunk menekülni, még nagyobb bajt okozunk magunknak – és lehet, hogy másoknak is.

Őszintén megesett a szívem a madárkán. Nem állt szándékomban bántani, tényleg csak segíteni akartam rajta, és megszabadítani. Pontosan ilyen az Atya szíve is felénk. Bárcsak tényleg megértenénk, és valóban elhinnénk. Akkor sokkal kevesebbszer ütnénk be a fejünket.

Fenyegető, nehéz helyzetben vagy? Először is nyugodj meg. Ne próbáld magad fékeveszetten kiszabadítani. Megsérülhetsz, és másoknak is bajt okozhatsz. Ilyenkor a legjobb hozzáállás a következő: „Ne féljetek! Csak várjatok, és csillapodjatok le! Meg fogjátok látni, hogyan szabadít meg minket a mai napon az Örökkévaló! …csak maradjatok nyugton! Az Örökkévaló maga fog harcolni értetek!” (2 Mózes 14:13-14, Egyszerű Fordítás).

A kéz, ami feléd nyúl, nem akar bántani. Isten kezében tartja a dolgokat. Együtt érez veled. Gyengéden felvesz, és szabadon enged. Bízz Benne. Ne félj. Add át magad és a helyzetedet Neki. Rendben lesz.