Mel Gibson Passió című filmje nagyon megérintett és felkavart. Egy mondat különösen is megfogott. A jelenetben Jézus a keresztet viszi a Via Dolorosa-n, gúnyolódó katonáktól és emberektől körülvéve.

Mindeközben édesanyja, Mária, kicsit távolabbról látja, amint fia összeroskad a kereszt súlya alatt. Eszébe jut, amikor Jézus még kisfiú volt, elesett és lehorzsolta a térdét. Mária odaszaladt, hogy felsegítse. „Itt vagyok” – mondta Jézusnak.

„Az Örökkévaló kegyelme, hogy még élünk,

    mert hűséges szeretete soha nem fogy el!

Sőt, megújul minden reggel!

    Bizony, nagy a te hűséged, Uram!”

(Jeremiás siralmai 3:22-23, EF)

Olykor, a körülményeink teljesen kimerítenek minket; a testünket, a lelkünket és az érzelmeinket egyaránt. Ezekben az időszakokban nagyon könnyű magunkra ölteni az „áldozat vagyok” hozzáállást.

„Sokszor nem tudok elaludni, mert cikáznak a gondolatok a fejemben” – mondta nekem egyszer valaki. „Azokon a dolgokon gondolkodom, amik aznap történtek. A másnapra vonatkozó terveimen is agyalok.

A gyermekeim, a pénzügyeim, a múltban elkövetett hibáim és a jövőbeli terveim járnak a fejemben. Még képzeletbeli beszélgetést is folytatok különböző emberekkel, és elképzelem, mit fogok mondani, ha ez vagy az történik. Az őrületbe kerget!”

Ha voltál már ilyen helyzetben, akkor megnyugtatlak: nem vagy egyedül.

A kegyelem üzenetébe be van ágyazva egy új kezdet lehetőségének ígérete. A Jeremiás siralmaiban leírtak nem hagynak kétséget afelől, hogy Mennyei Atyánk olyasvalaki, Akinek az irgalma és kegyelme felajánlja a lehetőséget, hogy újra és újra kezdjük.

Isten, prófétáján keresztül üzeni: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul.

„...Isten velem van." (Zsoltárok 56:10)

Találtad már magad olyan helyzetben, amikor úgy tűnt minden ellened van? Néha úgy áll a dolog, mintha semmi sem akarna összejönni.

Az ilyen helyzetekben, megkísérthet minket, hogy feltegyük a kérdést: Hol van Isten mindezek közepette?

A válasz egyszerű. Ott van veled. Nem csak veled van, hanem érted is van. Ez olyan tény, amit egyszer s mindenkorra mélyen az elmédbe kell vésned.

Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben. (Zsolt.23:6)

Valaki egyszer feltette a következő kérdést Albert Einsteinnek: „Az univerzum rejtélyeivel kapcsolatban, melyik kérdést tartja a legfontosabbnak?”

Einstein így válaszolt: „Vajon az univerzum barátságos hely vagy sem?”

Ez egy fontos kérdés, és egy keresztény számára könnyű a válasz.

Szeretem a tengert. Van benne valami, amitől teljesen megnyugszom. Még nem jöttem rá, mi az, ami ennyire megérint benne. Csak azt tudom, hogy a legnagyobb békesség pillanatait mindig akkor éltem át, amikor a tengerben állva éreztem a kontrasztot a saját törékenységem és az ellenállhatatlan víztömeg nagysága között.

Nem értem teljesen, honnan jön ez a titkos szerelem a víz iránt, de azt tudom, hogy az idő múltával egyre mélyül. Érzem a tehetetlenségemet vonzerejével szemben.

A Lukács 11-ben az egyik tanítvány kérte Jézust: „Uram, taníts minket imádkozni”. Ez egy nagyon jó kérés egy hívőtől és sok modern kori keresztény is kérte már ezt az Úrtól.

Azonban, úgy gondolom, van egy másik kérés, amit a modern kori keresztények is jó lenne, ha kérnének: „Uram, taníts meg minket játszani, nevetni.”

Jézus egy alkalommal azt mondta, ha nem leszünk olyanok, mint a gyerekek, elmulasztjuk Isten királyságát.

Mit látsz, ha az újévre tekintesz? Mindannak ellenére, amit a világban látunk, nekünk mégis van okunk az optimizmusra. Ennek az alapja pedig az isteni szeretet.

A Benne való hitünk az eszköz, amin keresztül az életünkre árasztja mindazt a jót, amit eltervezett számunkra. Minden egy egyszerű kérdésre szűkíthető le: Hiszed-e, hogy Isten azt akarja, hogy megtapasztald és élvezd az áldásait?

„Nem tudom, mit tegyek" – mondta nekem Trent egy gyülekezeti alkalom után. „Állásajánlatot kaptam egy cégtől, és a fizetésem kétszerannyi lenne, mint a jelenlegi állásomban. Másrészről viszont, nagyon szeretem a mostani munkámat, és félek feladni egy ismeretlenért, amit lehet, hogy nem élveznék annyira.

Bárcsak tudnám, mi Isten akarata számomra!

Már egy ideje vesekővel küszködtem. Hát, a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám! Imádkoztam Istenhez, hogy „gördítse el a követ az útból". Meg is tette – egy sebészen keresztül. Egy hónap elteltével, végre műtétre került a sor, és megszabadultam a kőtől.

Előtte egy hónapig azt mondogattam a családomnak: „Mi a baj velem?" Azonban a baj nem velem volt, hanem bennem. Egy kő volt a vesémben, de attól még én magam, nem lettem kő.

Egy magazinban jelent meg a következő történet Billy Grahamről. Jó néhány évvel ezelőtt, Billy Grahamet gyorshajtás miatt megállították, miközben egy kis településen ment keresztül.

Azonnal beismerte bűnösségét, de a rendőrtiszt azt mondta, hogy meg kell jelennie a bíróság előtt.

A bíró megkérdezte Billy Grahamtől, hogy beismeri-e bűnösségét. Amikor azonnal igennel válaszolt, a bíró tíz dollár büntetést szabott ki számára – minden túllépett mérföld per óráért egyet.

„Ezt azért mondom nektek, hogy teljes békességetek és bizalmatok legyen bennem. Ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.” (János 16:33)

Kivétel nélkül, mindannyian megtapasztalunk nehéz időszakokat életünk során. Jézus konkrétan megmondta, hogy ezen a világon szenvedések várnak ránk. Ez a világ egy olyan hely, aminek a próbatételek és nehézségek szerves részei.

Sokáig azt gondoltam, hogy a keresztényeket azért váltotta meg Isten, hogy szolgáljanak, és én természetesen be akartam tölteni üdvösségem célját. Ezért, teljesen odaszántam magam, hogy Jézust fogom szolgálni.

Keményen dolgoztam, és gyakran sikeres is voltam. Egyik kezemben a Bibliával, másik kezemben pedig a határidőnaplómmal, mentem előre, hogy hatással legyek erre a pogány világra, és nyomot hagyjak benne.

Húsz évig lelkipásztorkodtam, és nagyon komolyan vettem a dolgom.

Anegada a Brit Virgin-szigeteket alkotó szigetcsoport legészakabbra fekvő szigete. Míg a többi szigetet hegyek emelik ki a tengerből, Anegada lapos és sík. Legmagasabb pontja a tengerszint felett 8,5 m-re található. Az Anegada szó jelentése „elöntött föld".

A helybeliektől kérdeztem, hogy elmenekülnek-e a szigetről, amikor jön a hurrikán, hiszen az annyira lapos, hogy a hatalmas hullámok teljesen elmossák.

„Elfáradtál? Kimerültél? Kiégtél a vallás miatt? Gyere hozzám! Vonulj félre velem, és helyreáll az életed. Megtanítom neked, hogyan pihenhetsz meg igazán. Járj velem és munkálkodj velem – nézd meg, én hogyan csinálom. Ismerd meg a kegyelem természetes ritmusát. Nem fogok semmi nehezet rád rakni, vagy olyat, ami nem neked való. Maradj velem közösségben, és akkor megtanulsz majd szabadon és könnyedén élni.” (Máté 11:28-30)

Nemrég értesültem róla, hogy egy lelkipásztor, akit régóta ismertem, kiment az erdőbe a fegyverével, és végzett magával.

Victor Hugo Nyomorultak című regényében, Jean Valjean az éjszakát Digne püspökének otthonában tölti. A püspök jóindulata és nagylelkűsége ellenére Valjean az éjszaka közepén felkel és ellopja tőle ezüst értékeit. A püspök felébred, és rajtakapja Valjean-t. Erre Valjean leüti őt, majd elmenekül.

A következő nap rendőrök hozzák vissza Valjean-t bilincsbe verve a parókiára. „Uram, ez az ember azt állítja, hogy ön adta neki az ezüst tárgyakat” – mondja méltatlankodva az egyik rendőr.

Egyik reggel az ablakunkból figyeltem a madarakat, ahogy az etetőnkből lakmároztak. Kinyitottam az erkélyajtót, hogy bejöjjön a frissítő szellő. A zajra a madarak megijedtek és elrepültek. Az egyik kis veréb eltévesztette az irányt, és véletlenül berepült a házba.

Amint berepült az ajtón rögtön balra fordult, egyenesen neki az ablaknak. Megpróbált kirepülni, de megint az ablaknak csapódott. Amikor megpróbáltam elkapni, hogy segítsek rajta, ijedtében még nagyobb erővel repült neki az ablaknak.

 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben. (Zsoltárok23:6)

Valaki egyszer feltette a következő kérdést Albert Einsteinnek: „Az univerzum rejtélyeivel kapcsolatban, melyik kérdést tartja a legfontosabbnak?” Einstein így válaszolt: „Vajon az univerzum barátságos hely vagy sem?”

Ez egy fontos kérdés, és egy keresztény számára könnyű a válasz. A válasz így hangzik: A mi Istenünk barátságos Isten, és Ő a világmindenség szuverén Ura.

Érezted már, hogy a körülmények teljesen maguk alá gyűrtek? Fáradt és kimerült vagy? Ha igen, tudd, hogy nem vagy egyedül. Magam is többször átéltem már ezt a helyzetet. Amikor ez történik, általában azt találom, hogy a problémám gyökere az, hogy én akarom irányítani az életemet és minden résztvevőjét. Nagyon könnyű az aggódás csapdájába esni életünk körülményei miatt.

Miközben szeretnénk Atyánk szerető ölelését érezni ezekben a pillanatokban, olykor még az is kihívás a hitünk számára, hogy Rá összpontosítsunk.

Egyik reggel az ablakunkból figyeltem a madarakat, ahogy az etetőnkből lakmároztak. Kinyitottam az erkélyajtót, hogy bejöjjön a frissítő szellő. A zajra a madarak megijedtek és elrepültek. Az egyik kis veréb eltévesztette az irányt, és véletlenül berepült a házba.

Amint berepült az ajtón rögtön balra fordult, egyenesen neki az ablaknak. Megpróbált kirepülni, de megint az ablaknak csapódott.

Észrevetted már, mennyire hajlamosak vagyunk magunkat tenni a hős a szerepébe a bibliai történetek kapcsán? Vegyük például „az irgalmas szamaritánus” példázatát.

A legtöbb prédikáció, amit erről hallottam, azt hozza ki fő mondanivalóként, hogy „ne legyünk olyanok, mint a pap, vagy a lévita, akik elmentek a sebesült ember mellett anélkül, hogy segítettek volna. Hanem legyünk olyanok, mint az irgalmas szamaritánus”.

Valójában nem ez a történet fő üzenete.

Utazásaim során sokszor hallom a következőt: „A gyülekezetünk az idei évben a kegyelemre koncentrál.” Amikor ezt mondják, elgondolkodom: „Hát tavaly mivel foglalkoztatok? Na és jövőre mire fogtok koncentrálni?” Azt is szokták mondani, hogy a kegyelem nagyon fontos tan.

A kegyelem nem csupán egy fontos tan, hanem a kegyelem egy Személy. A neve Jézus Krisztus, Ő a kegyelem megtestesítője.

A Lukács 11-ben az egyik tanítvány kérte Jézust: „Uram, taníts minket imádkozni”. Ez egy nagyon jó kérés egy hívőtől és sok modern kori keresztény is kérte már ezt az Úrtól.

Azonban, úgy gondolom, van egy másik kérés, amit a modern kori keresztények is jó lenne, ha kérnének: „Uram, taníts meg minket játszani, nevetni.”

Jézus egy alkalommal azt mondta, ha nem leszünk olyanok, mint a gyerekek, elmulasztjuk Isten királyságát.

Érezted már úgy, hogy rossz döntést hoztál, és a rossz ajtón léptél be? Biztosíthatlak róla, hogy Isten szerető kedvessége és hűsége nagyobb, mint a hiba, amit elkövettél.

Kegyelme a biztosíték arra, hogy az Ő akarata fog érvényesülni az életedben. Nem kell aggódnunk, hogy elmulasztottuk Isten akaratát és most már csak a B terve jöhet szóba, ami kevésbé jó, mint az eredeti. Istennek nincs kevésbé jó terve. Ő mindent jól cselekszik (Mark 7:37), és sosem hagyná, hogy a hibáink meghiúsítsák végső célját az életünkben.

Az első dolog, ami Ádám és Éva bűnbeesése után következett, az volt, hogy a saját magukról alkotott kép teljesen eltorzult. Azt gondolták, hogy Isten többé már nem fogja elfogadni őket, ezért elrejtőztek. Isten számára elfogadhatóbbnak próbáltak tűnni a magukra aggatott fügefalevelekkel.

Valójában a bűnük nem késztette Istent arra, hogy kevésbé szeresse őket. Sőt, alkonyatkor Isten ugyanúgy ment Ádámhoz, a szokásos napi sétára