„A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!”

Jelenések könyve 22:17 

„Gyere! Gyere, Kicsim! Gyere ide, kérlek! Gyere ebédelni! Gyere, vegyük fel a cipődet, és induljunk el itthonról (végre)! Gyere, most már feküdjünk le aludni!” Nem merem számolni, hányszor hagyja el a „gyere” kezdetű mondat a számat egy nap leforgása alatt. Hívlak, hogy menjünk, de neked még sokkal fontosabb dolgok jönnek közbe az öltözésnél, és nem igazán hat meg, hogy mire odaérünk, már alig lesznek árusok a piacon. 

Te a pillanatban élsz, meg akarsz vizsgálni mindent, nem szereted befejezni a játékot akkor, amikor én kérem, inkább akkor, amikor már neked volt eleged belőle. Az alvás szerinted az emberiség ellensége, és minél kevesebb időt töltünk el vele, annál egészségesebb. És persze sokszor az evés is csak időpazarlás, mikor annyi más, érdekesebb dolog vesz körül. 

Persze van, amikor jössz, szinte repülsz rögtön, és talán még hívni se kell. Amikor elesel és megütöd magad, tudod, hogy hol találsz vígaszt. Amikor egy kis időt nem vagy velem, és hazaérek hozzád, már a kulcscsörgésnél kiabálva köszönsz, és rohansz a karjaimba. Amikor valami fáj a lelkemnek vagy a testemnek, odajössz hozzám, és mindent megteszel azért, hogy jobban érezzem magam. Amikor hívlak, hogy olvassuk el együtt az aktuális kedvenc mesédet, vagy játsszunk valamit közösen, nem kell kétszer szólnom, már ott vagy mellettem. 

Azt hiszem, az igazán fontos dolgoknál - amik számodra igazán fontosak - nem kell noszogatni. Nincs szükség feltételekre, számolásra, kevésbé kedves hanglejtésre. Akkor tudod, hogy jó hallgatni a hívásra, hogy mellettem van a helyed, és nincs fontosabb annál, minthogy mi együtt legyünk. 

Isten is hív. Téged, engem, minden embert. Hív, hogy együtt legyünk Vele, hogy adhasson nekünk valamit, hogy tehessen értünk, és tehessünk együtt. Hogy együtt élhessünk. Szeretném ezt a hívást úgy fogadni, ahogy Te a neked fontosakat. Futni felé örömmel, bizalommal, nyitott szívvel, várva az újabb közös élményt. 

Szeretném megélni úgy a közelségét, a Vele való közösséget, ahogyan Te éled meg azokat a pillanatokat, amiket tényleg együtt töltünk, csak a másikra vagy a közös tevékenységre koncentrálva. Szeretnék úgy örülni neki, ahogyan Te nekem a külön töltött órák után. Szeretnék úgy ragaszkodni Hozzá, olyan kizárólagosan, ahogy Te ragaszkodsz hozzám. 

Ma reggel Isten hív. És én megyek.