„Aki a szelet nézi, nem vet az; és aki sűrű fellegre néz, nem arat.”
(Prédikátor könyve, 11. fejezet 4. vers)
Hajnal van, fekszem az ágyban, hallgatom, ahogy erőteljesen kopog az ablakpárkányon az eső. Telefonon böngészem az időjárás előrejelzést, 3 fok, 15mm eső, 15km/h-s északi-északnyugati szél. Brrrr, már most kiráz a hideg, ilyenkor kimenni, futni…
De ott a cél, néhány hónap és egy régi vágyam teljesül; maratont futhatok álmaim helyszínén. Az edzésterv szerint ma menni kell, ha esik, ha fúj…
Jó jó, - nyugtatom magam – nem kell ezt olyan véresen komolyan venni. Számomra ez elsősorban úgyis az élményről szól majd. Csak hobbifutó vagyok, magammal küzdök, nem mással. És ha ezt a mai csúnya reggelt kihagyom, nem történik semmi, legfeljebb nem lesz meg a tervezett idő, többet kell majd belesétálni, szenvedős lesz a vége... Végeredményben nem az életem múlik rajta.
Vagy mégis? Hiszen, ez a halogató gondolkodás olyan, mint egy vírus. Ma engedsz neki, és holnap, holnapután sokkal nehezebb lesz tőle szabadulnod, míg végül teljesen eluralkodik rajtad. Illetve, azt is tapasztalhatod, hogy ma csupán az életed kevésbé lényeges részét érinti, azonban egy idő múlva, az idegpályáidon bevésődve a jellemed meghatározója lesz.
S hova jutsz? A sok teendőd, a reggeli kapkodás miatt, kihagyod az imádságot, a Biblia tanulmányozását, de majd bepótolod… A földi dolgok miatt nem marad idő, hogy talentumaiddal szolgálj másoknak, de majd a lelkész, a gyülekezet… Fáradtság, kedvtelenség, egyéb ok miatt nem mész el a közösségbe, de majd nézel valami istentiszteletet a Neten. Majd, majd, majd…
Az alábbi ének arra bátorít, hogy a szél, a felhők, az akadályok nézegetése, méregetése, számolgatása helyett,
„Emeld fel szemed Jézusra,
nézd arcát, hogy mily tündöklő,
közelében gondjaid oszlanak,
Tőle árad az égi erő.
Emeld fel szemed Jézusra,
Őt helyezzed minden elé!
Megerősít támogat naponta,
míg eléred a mennyei célt.
Kapcsolódó hírek:
HÁLA
A VILÁGHÍRŰ PARFÜM
A BOLDOG EMBER
HAZUGSÁG ÉS MÉGIS...